Prokontra.hu
Hírek és információk

A magyar futball 65 éve és ma

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Hatvanöt éve, november 25-én azok is felfigyeltek Európában Magyarországra, akik addig sosem hallottak róla. Az angol foci 90. évfordulóját készült megünnepelni, de nem egészen úgy történtek a dolgok, ahogyan azt a várakozásuk jelezte.  Megjelent egy apró ország nemzeti tizenegye, és pimasz magabiztossággal lépett az angolok Wembley Stadionjába. Ők ugyanis győzni mentek Londonba. Azt a napot máig- és még nagyon sokáig- emlegetik az angol és a magyar szurkolók egyaránt.

A mágikus 6:3 ereje

Bárhol valami 6:3, az már két magyar között kacsintást eredményez. Mindenki ugyanarra gondol, nincs szükség magyarázkodásra. Apák vésik bele fiaik fejébe, mint egy mantrát: ”Az Aranycsapat tagjai Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II., Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor”

Ez a kezdő-tizenegy történelmet írt 1953.november 25-én az Empire Stadionban, a Wembley-ben. A magyar labdarúgás történetében aranyszínű dátum, 1993 óta a Magyar Labdarúgás Napja.

Egy angolosan ködös, szürke hétköznap délutánra esett az időpont, amikor azért jóval kisebb az esélye egy teltházas sporteseménynek, mint ha hétvégére tették volna. Ennek ellenére úgy, hogy akkoriban még nem volt internetes jegyvásárlási lehetőség, a mérkőzés előtt már hetekkel korábban gyorsan elfogytak a jegyek. Bár televízió sem nagyon volt, ezért nagyobb számban jelentek meg a szurkolók minden angol mérkőzésen, de a magyarok ellenit különös figyelemmel várták és kísérték. Furcsák, ijesztőek, érdekesek voltak a játékosaink az angolok szemében, hiszen a magyar futballisták rendőrök, hivatásos katonák voltak. Az angol szurkolók valószínűleg elsősorban mégsem csak azért mentek ki a mérkőzésre, hogy megnézzék egy, a vasfüggöny mögül érkező ország nemzeti tizenegyét focizni, sokkal inkább szórakozni szerettek volna, hiszen több mint egy emberöltő, 90 év alatt nem győzték le őket  saját nemzetük győzelmére voltak kíváncsiak. Nos, ezt az élményt elvették tőlük Puskásék, és helyette örökre beírták azt a 90 percet a sporttörténelembe, hiszen a modern futball bölcsőjében a mestereket sikerült oktatnunk.

“Tanulságos volt számunkra a mérkőzés és nem szégyenlünk tanulni a tanítványoktól. A magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba és ezzel jelentősen előbbre vitték a sportág fejlődését. ” – Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó Szövetség vezetője”

A magyar futball 65 éve és ma
NB-I-es magyar bajnoki (nem zárt kapus!) mérkőzésen üresek a lelátók (Forrás: index.hu)

A stadionépítés kevés egy újabb 6:3-hoz

Ha a mai magyar foci kerül szóba, nem sok pozitív véleményt hallunk, az eredmények önmagukért beszélnek. Akkoriban mi oktattuk a világot, ma mi szorulunk oktatásra. Szinte évente újabb és újabb külföldi edzőket fizetünk nem kevés pénzért. Rengeteg idegenlégiós játékost igazolunk szintén nem pedagógus-bérekért, és a stadion-építési őrület sem tűnik egészen eredményesnek, hiába ömlenek bele a milliárdok. Mindezek mellett – tisztelet az időről-időre felbukkanó kivételeknek, jelenleg a Vidinek – kupa-kudarcok halmaza alatt vegetál a magyar futball. Kelet-Európában a magyar profi focisták fizetése a csúcson van, ami azért is vicces, mert maga a produktum nem igazolja annak szükségességét.

Az angol-magyar mérkőzést 103.000 szurkoló nézte végig a helyszínen, Szepesi György kommentálásának köszönhetően a magyar rádiók mindegyike ezt sugározta, számát sem tudni, hányan ültek otthon a készülékük mellett és rágták le a körmüket, izgulták végig a meccset.

Ma mi történik? Alig több mint 700-an (!) voltak kint a felcsúti gyönyörű stadionban, az első osztályú bajnoki mérkőzésen. Kétes hírű futballakadémiák működnek, boldog-boldogtalan fizetést kap, aki a labda közelébe kerül, de olyan eredmények sehol, amelyek ezek szükségességét igazolnák.

Sorsunkra várva meghúzzuk magunkat a negyedik kalapban

Valami nagyon nem úgy működik, mint 65 évvel ezelőtt. Valami hiányzik, és azok nem feltétlenül a stadionok. Sajnos, már egyetlen Aranycsapat-tagtól sem tudjuk megkérdezni, ő miként változtatna a jelenlegi mentalitáson. Puskásék hozzáállásából, elhivatottságából, szorgalmából és alázatából példát venni viszont biztos, hogy kötelező lenne.

Addig is nem tehetünk mást, mint, hogy december 2-án, az Európa Bajnokság selejetezőinek sorsolásán a negyedik kalapban csücsülve várjuk, hogy Fortuna verhetőbb ellenfeleket vezéreljen az utunkba. Szeretnénk már látni azt is, hogy eredménye van a magyar futballba számtalan módon csordogáló százmillióknak…

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó