Prokontra.hu
Hírek és információk

A nem-segítés is lehet segítés, sőt…

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Könnyű egy pár mondatban összefoglalt hír alapján gyors, de elkapkodott következtetéseket levonni. Az oktatás ügyéhez mindenkinek személyes köze van, ezt a tankötelezettség biztosítja. Az egészségüggyel is a lakosság legnagyobb része közvetlen kapcsolatban áll más-más időközönként, de még ezeket a területeket is sok szempontból kell vizsgálni, ha véleményt akarunk mondani róluk. Bizonyos kérdéseket sokkal több nézőpontból kell elemeznünk ahhoz, hogy állást merjünk foglalni. Ilyen például a hajléktalanokhoz fűződő viszonyunk. Legyen az sajnálat, undor vagy ellenszenv.

Az október 15-től érvényben lévő hajléktalan-törvény rengeteg felháborodást váltott és vált ki a közvéleményben. A szóban forgó szabálysértési törvény, a hajléktalan embereket az életvitelszerűen közterületen való tartózkodásuk miatt bünteti. A legtöbb embernek az igazságérzetét bántja az a tény, hogy csupán a törvény egy külsőséges (hiszen az ideálisabb városképet szolgálja) dolog miatt teszi nehezebbé a társadalom azon tagjai életét, akiknek már amúgy is a legnehezebb. Ugyanakkor a normák rákényszerítése ezeknek az embereknek az egyéni érdekét is szolgálja, nemcsak a társadalomét.

Nem elég a lelkiismeret-furdalásunkra alapozva megítélnünk valamit

A napokban a Jezsuita Kiadónak nyilatkozott Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke. Összességében a szavaiból kivehető, hogy a törvény segíti az ő munkájukat.

“…Az alapkérdés az, segítünk-e az utcán élő embernek, ha pénzt adunk vagy ennivalót, ruhát viszünk neki. Ez a fajta szolidaritás talán a legerősebb, legjobban látható jele annak, hogy vele vagyunk. Mi azonban nem ezt szoktuk kérni. Nagyon sok munkánk van abban, hogy az utcáról valaki bejöjjön velünk a szállóra, és gyakran azért marad kint mégis, mert valamit kap járókelőktől. A menet közben odaejtett húszforintosok vagy kétszázasok azt üzenik, hogy az emberek segítenek neki. Ő pedig nemet mond az ellátásra, melynek során mondjuk megmentenék a kukacos lábát…”

Vecsei soraiból is kiderül, hogy az átlagember megítélése a hajléktalanokon való segítésről teljesen ellentétes attól, amit azok az emberek gondolnak, akik minden nap ezt a kérdést boncolgatják.

A nem-segítés is lehet segítés, sőt...
A kép illusztráció (Forrás: Pixabay)

Miért lesz valaki hajléktalan?

Rengeteg oka lehet, hogy valaki olyan szellemi síkra kerüljön, hogy ne tudja belátni: segíteni tudnának rajta fizikailag és mentálisan is, ha hagyná. Egy átlag-hajléktalan  úgy érzi, hogy a társadalom kitaszította őt, éppen ezért nem igazán foglalkozik a társadalmi normákkal, és segítségből is csak annyit kér, amennyit ő akar.

Alapjáraton azon kéne gondolkodunk, hogy hogyan tudjuk csökkenteni azoknak az emberek a számát, akik ilyen helyzetbe kerülnek. Az emberek fel vannak háborodva azon, hogy a hajléktalanokkal kapcsolatban milyen törvény született. Miért nem azon vannak felháborodva, hogy hagyjuk, hogy ezek az emberek emberhez nem méltó életet éljenek?

 Kölcsönösen nem keressük egymás társaságát

Ha elsétáltunk egy aluljáróban, lépteinket felgyorsítjuk azért, hogy csökkentsük a bennünk lévő borzongást a látvány miatt, ami naturálisan elénk tárul. Néha nem is sajnálat van már bennünk, hanem undor, és hibáztatni próbáljuk az aluljáró-lakókat igénytelenségük és munkanélküliségük, a sorsuk miatt. Természetesen ők is észreveszik rajtunk ezt a közönyt, ezt az undort, és hallják a beszólásokat is. Ezek az emberek hajléktalanok, és nem bolondok.

Persze, nekünk így a legkönnyebb. Mindenkin átfut az a gondolat, hogy akár ő is kerülhet ilyen a helyzetbe. Szép dolog, hogy egy törvény kapcsán ezt az igazságtalanságot megpróbáljuk kompenzálni azzal, hogy hajtogatjuk: szegény hajléktalanok! Szép dolog ez, de álszent, és a hőbörgésen kívül más eredménye nincs, nem is lesz.

Fontos belátni, hogy a hajléktalan életforma méltatlan az emberhez, amelyhez egy szerencsétlenség, vagy egy rossz döntéssorozat vezethetett. Ennek során átalakult ezeknek az embereknek a gondolkodása is.

Érdemes azon elgondolkodni, hogy valójában hogyan is lehetne ezeknek az embereknek segíteni az életét. És vajon mennyire lehet rájuk kényszeríteni ezt, ha ők ebből nem kérnek…

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó