Prokontra.hu
Hírek és információk

Aki a nyomorba született, abból csak közmunkás lehet?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Egy igaz történetet mesélek el, a közelmúltból. Színhely, egy alföldi, ahogy mondják, dinamikusan fejlődő nagyváros. A nagy lehetőségek földje, talán még a kerítés is kolbászból lesz hamarosan. Disznó az terem arrafelé, egy fideszes potentát nyugdíjas anyukája több mint nyolcvan évesen érezte, eljött az ő ideje, belevág a bizniszbe

Több éve osztunk már ételt a barátaimmal, sajnos egyre többen állnak a sorban. Minden alkalommal összeszorul a szívem. Eszembe jutnak a Fidesz vezetőinek harsány kijelentései, hogy csökkent a szegénység, kevesebb a nyomorban élő, a gyermekéhezést pedig már fel is számolták. Mikor Rétvári Bence, vagy Hegedűs Zsuzsa nyilatkozatait olvassa az ember, ökölbe szorul a keze, a dühtől, a tehetetlenségtől. Képtelen vagyok felfogni, hogyan lehetnek a magát kereszténynek mondó Fidesz kormány tagjai ilyen álszentek, hogyan képesek hülyének nézni az ország többségét.

Szégyen, hogy a sor hónapról, hónapra növekszik. Szomorú tekintetű, megtört, elkeseredett emberek várják, hogy ételhez jussanak. Ahány ember, annyi sors, annyi tönkretett élet. Nehezen nyílnak meg, saját nyomoráról senki sem beszél szívesen. Valamikor az étel osztásokon az utcán élők voltak többségben. Úgy két éve, mind több a kisnyugdíjas, a közmunkából tengődő ember, akik egyik napról, a másikra élnek. Mára ők vannak többen, sokan mondják, szégyellik, hogy ide jutottak, de hó végére a családi kasszában apró is alig akad.

Sajnos egyre többen érkeznek gyermekeikkel. Rendszeresen visszatérő vendég két család hat-hat gyermekkel, akik mint az orgonasíp sétáltak egymás után. Egy másik család négy gyerkőccel szokott jönni. A gyerekek egy része már régi ismerős. Szinte minden hónapban találkozunk velünk, mosolyogva ölelnek meg. Szemükben látni vélem a reményt, egy jobb, tisztább emberi életre.

Egyikőjük miközben átölelt, huncutul mosolyogva elárult egy nagy “titkot”: „Tudja bácsi, miért találtam meg húsvétkor olyan sok nyuszi tojást itt a téren”, kérdezte. Sejtettem miről van szó, de megvártam, még bevallja: „mikor a tojásokat eldugták, akkor én egy picit kukucskáltam, láttam hova teszik az ajándékokat. Így sokat tudtam összegyűjteni. De csak azért, hogy a kisebb testvéreimnek is jusson.” Rám néz, csillog a szeme, közben még mindig ölelt. Mit lehet erre mondani? Megsimogattam buksi fejecskéjét, nevettem egyet. Megígértem, jövőre “szigorúbb” leszek. Erre a kis lurkó kacagott egyet, majd sietett a családjához, mert közben megkapták a töltött káposztát.

Egy hazug, korrupt világban élünk. Azok, akik tehetnének a szegénység, az éhezés csökkentéséért nem tesznek semmit. A Fidesz az előző időszak – messze nem tökéletes – szociális rendszerét leépítette. Az elesettek a kormánytól nem számíthatnak támogatásra. Orbánék eddigi intézkedései a gazdagoknak, a jobb módúaknak kedveztek, a szegények még szegényebbek lettek.

Szerintük a családi jövedelemadózással soha nem látott mértékben támogatták a családokat. Ez egy ordas hazugság. A tehetősek zsebébe tettek még százezreket, a kiskeresetűek, a közmunkások, a 22 800 forintos segélyből “élő” milliók helyzete egy jottányit sem javult. Számukra valódi segítséget, a családi pótlék–melynek összege 2008-óta változatlan–emelése jelenthetne. A szakértők szerint közel tíz év alatt a családi póték vásárlóértéke, 30 százalékkal csökkent. Ma a gyermekeknek több mint a harmada születik nyomorba, és a jelenlegi iskolarendszerben arra vannak ítélve, hogy ne is emelkedjenek ki innét: a semmittevés, a bűnözés, az önpusztítás áll előttük, legfeljebb közmunkások lehetnek. Közmunkások és a népkonyhák országában élünk.

Ilyenkor tudja értékelni az ember igazán értékelni, azt a keveset, amije van. De a fájdalom érzése erős. Vajon mi lesz ezekből az értelmes kisgyerekekből, képesek lesznek- e kitörni abból a kilátástalan helyzetből, amibe születtek? Meddig marad a mosoly a kis arcukon, mikor döbbenek rá arra, hogy milyen kegyetlen, embertelen világban élünk. Mikor jut el a magyar kormányzat oda, hogy a stadionoknál, a felcsúti kisvasútnál fontosabb a gyermekek jövője?

Vélemény:vélemény egy személynek, a saját nézőpontjából kiinduló elgondolása a dolgokról. A vélemény, mivel az az individuumtól, annak perspektívájától függő, ezért szükségszerűen szubjektív.” – wikipedia

A vélemény rovatunkban megjelenő cikkek semmilyen esetben sem tükrözik a szerkesztőségünk álláspontját. Küldjön be ön is egy véleményt a cikkek@prokontra.hu email címre.

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó