Prokontra.hu
Hírek és információk

Baj volt a részeg tengerésszel május 1-jén a Müpában

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Mégpedig nem is akármilyen baj! A MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében a telt házas publikum hangos kurjantásokkal, és vastapssal fogadta a „részeg tengerész”-t, és a megannyi brit kocsmadalt. Az ősbemutatónak is beillő koncert a KlasszikRádió 92.1 adó brit tematikus hónapjának záróakkordjaként került megrendezésre. Az Óbudai Danubia Zenekar immáron hagyományos május 1-jei „Klasszikus kedvencek” című koncertje ezúttal a brit szigetekre invitálta a nagyérdeműt. Az Egyesült Királyság budapesti nagykövete, Iain Lindsay pedig ismét ámulatba ejtette a hazai közönséget.

Baj volt a részeg tengerésszel május 1-jén a Müpában
Iain Lindsay brit nagykövet, és Hámori Máté karnagy közös fellépése (forrás: Twitter)

„God save the Queen!”

A koncertsorozat alcímének nem véletlenül a brit himnusz legismertebb sorát választották a szervezők. Részben azért, mert egy olyan brit tematikus koncertnek, melynek fővédnöke az Egyesült Királyság budapesti nagykövete, mi más találóbb címet lehetett volna adni. Részben pedig azért, mert a koncert nyitószáma Händel Zadok, a főpap című szerzeménye volt. Lehet, hogy ez így első hallásra nem sokat mond, de ezt a művet koronázási himnuszként is ismerik. Ahhoz, hogy megvan a maga sajátos atmoszférája, kétség sem fér. Amikor a karzaton álló Vox Humana Énekkar elért a refrénhez, és zengett a „God save the Queen! felkiáltás, biztos vagyok benne, minden hallgató libabőrös lett, nemzeti hovatartozásra tekintet nélkül.

Georg Friedrich Händelt a kiváló német barokk zeneszerző a brit zeneirodalom kiemelkedő alakja. Nincs ebben semmi ellentmondás, hiszen élete nagy részét Angliában töltötte. A koronázási himnuszát 1727-ben írta II. György koronázására. Azóta minden brit uralkodó koronázásakor felhangzik a mű. Modern utóélete talán közismertebb: a mű átirata nem más, mint a Bajnokok Ligájának a himnusza.

A koncert további részében Elgar Enigma-variációjából a Nimród részt, Williamstől az örökzöldekre utaló fantáziát hallhattuk. A zenekar karmestere, Hámori Máté összekötő szövegei sok érdekes adalékot szolgáltattak. Megtudhattuk, hogy az Örökzöld-fantáziákat a hiedelem ellenére nem VIII. Henrik írta Boleyn Anna tiszteletére.  Ahogy azt is, hogy Mendelssohnt a skót partok vad, ám mégis békés képe ihlette meg a Hebridák-nyitány megírására, ami voltaképp nem nyitánya egyetlen műnek sem. A zenekar megidézte a keringőkirályt is: Johann Strauss Tavaszi hangok című angolkeringője erejéig.

A nagykövet színre lép

A koncert második részét egy újabb „nagy angol” zeneszerző, Franz Joseph Haydn London-szimfóniája IV tétele nyitotta meg. Ezt Mozart Figaró házassága operájából Cherubino áriája követte, az Állami Operaház magánénekesének, Balga Gabriellának tolmácsolásában.

Hámori Máté karnagy felidézte az olyan „very british” szokásokat, mint az ismeretterjesztés, és a páros sportkommentár. Tette ezt nem minden célzat nélkül, ugyanis soron következett egy igazi brit zeneszerző, Benjamin Britten műve, az Ifjúság zenei kalauza. Ezt a szimfonikus művet a BBC rendelte meg, méghozzá ismeretterjesztő szándékkal. A műnek be kellett mutatnia a zenekar hangszercsoportjait, majd az egyes hangszereket. A mű eleve is narrálással ment le a televízióban. A különleges alkalomra Hámori Máté maga írt rímbe szedett ismertetőt a műhöz, melyet ő mondott el a tételek között. De ezt nem egyedül tette, társául a színpadra hívta Iain Lindsay nagykövetet, aki sajátos akcentusával, ám érthető magyarsággal verselte el a narrációt. (A koncertet is ő nyitotta meg természetesen magyarul, de ez a szereplése nagyobb tetszést aratott!)

És akkor jöttek a részeg tengerészek

Az est vendégeinek olyan ősbemutatónak lehettek tanúi, amit nemhogy a Müpa, de talán egyetlen hangversenyterem sem látott még. Ott Rezső zeneszerző ez alkalomra népszerű brit kocsmadalokat írt át szimfonikus zenekarra, és énekkarra. A zenekar fölé ismét felvonult a karzatra a Vox Humana Énekkar, ez alkalommal Bolyki Balázs Gospel Kórusával kiegészülve.

Bolyki Balázs előadásában, kóruskísérettel és nagyzenekari játékkal felhangoztak számunk a kevésbé, és kissé jobban csengő brit hagyományos kocsmadalok. Az összeállítás végén megérkeztek a részeg tengerészek is. Talán ez az a dal, amit mi magyarok is nagyon jól ismerünk. A Drunken’ Sailor című ír dalról van szó, amelynek egyre gyorsuló ütemére szinte érezhettük a korsóból kilöttyenő Guinness sört.

A koncert óriási sikert aratott, a ráadások után is sokáig zengett a vastaps.

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó