Prokontra.hu
Hírek és információk

Bálint gazda: rossz döntést hoztam a politikai szerepvállalással

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Az idén százéves Bálint gazda ma is kertészeti tanácsokat ad, elnéptelenedett falvak felélesztésében vesz részt, és előadásokat tart. Bálint Györggyel a Magyar Hang készített interjút.

A XVI. kerületi önkormányzatnál jelölték a díszpolgári címre, de végül nem kapta meg az elismerést. Eddigi nyilatkozatai szerint nem igazán rázta meg az ügy:

“Nézze, nem érzem, hogy bármit is tettem volna érte, hiszen csak végzem a hivatásom. Egyébként az egész ügyről úgy értesültem, hogy egy újságírónő, már nem tudom, melyik médiumtól hívott azzal, hogy jelöltek a címre, de nem kaptam meg, és hogy mit szólok hozzá. Hát azt, hogy nyugodtan alszom. Számos elismerést, díjat kaptam, és díszpolgára vagyok Gyöngyösnek és Budapestnek is” /…. / ” Sőt, tegnap egy kis csomagot hozott a postás, amelynek feladója „A nép” volt. Kis díszdobozka, abban pedig egy kézzel készített kitüntetés érkezett, ami nekem mint a XVI. kerület díszpolgárának szól egy szívhez szóló levéllel.”

Ennyi év távlatából talán már állíthatja-mondta, hogy az élet jó dolgai táplálnak, begyógyítják a sebeket. Ráadásul többszörösen visszakapunk minden jót, amit teszünk:

“Az otthoni légkör úgy látszik, felkészített a csapásokra is. Szeretetteljes családban nevelkedtem, apámtól megtanultam a föld, a munka szeretetét és azt, hogy nincs szükség fényűző dolgokra. Anyám pedig biztosította az otthon melegét.” /….. / ” A származás miatt nem is volt konfliktusa a családnak, azért viszont már igen, hogy apám bevezette a nyolcórás munkanapot, ráadásul a dolgozók munkakörülményei is minálunk voltak a legjobbak. A szolgabíró ennek nagyon nem örült, mint ahogy a többi birtokos sem, ugyanakkor talán ennek köszönhető, hogy amikor Mauthausenből hazatértem az üres, ablak és ajtó nélküli házba, néhány bútor, így apám íróasztala is, visszakerült a falu lakóitól. De ez csak ’45-ben volt, előtte három évig voltam munkaszolgálatban, utána a megsemmisítő lágerben.”

Hangsúlyozta, soha nem gondolt arra, hogy elhagyja Magyarországot:

“Apámtól két dolgot nagyon megtanultam: az egyik a haza, a másik a föld szeretete. Deák, Széchenyi, Eötvös, Petőfi , Arany vagy József Attila az enyém is, nem tudnék elszakadni a szellemiségüktől. Több nyelven is megtanultam beszélni, most is követem a francia, német, angol nyelvű szaksajtót. De a magyar az anyanyelvem, amitől nem tudnék elszakadni. Mint ahogy a földtől sem, a haza számomra ezt is jelenti.”

Közben lezajlott a rendszerváltás is, Bálint György pedig politikai kalandra vállalkozott, az SZDSZ színeiben lett képviselő 1994-ben:

“Ez egy zsákutca volt, rossz döntést hoztam a politikai szerepvállalással. Akkoriban – 1993-ról beszélünk – sok párt megkeresett, hogy legyek a jelöltjük. Az SZDSZ humanizmusa állt hozzám a legközelebb, és azt reméltem, hogy az addig megszerzett néhány évtizedes tapasztalataimat kamatoztathatom a közjóért. Aztán kiderült, hogy a párt nem igazán tartott igényt a szakértelmemre, véleményemre. ” /…. / ” Hiába mondtam, hogy a mezőgazdasághoz valamilyen formában a fél ország kapcsolódik, egymillió kiskert van, ráadásul az agrárium több millió embernek ad megélhetést. Kuncze azt mondta, nem ez a realitás. Ekkor jeleztem, ne számítsanak rám. A legnagyobb baj, hogy sokak szemében elvesztettem a hitelemet, amit nagyon-nagyon nehéz visszaszerezni.”

Kitért arra, az agráriumban nagy károkat okozott a rendszerváltás és a privatizáció, amelynek egyébként az SZDSZ is nagy híve volt:

“A hazai termelés körülbelül mostanra érte el azt a szintet, amelyen 1998-ban volt. Nagyon súlyos probléma, hogy pont azt a réteget, a vidéki lakosságot érinti a leginkább az elvándorlás, amely korábban a mezőgazdaságban tevékenykedett. Borzasztó károkat okozott a termelőszövetkezeti rendszer megszűnése. A vérrel, verejtékkel, könnyel létrehozott szövetkezetekben lehetett gazdaságosan termelni, míg a gazdáknak visszaszolgáltatott néhány holdas birtokokon képtelenség. Ezen csak rontott az Orbán-kormány földhaszonbérleti rendszere, hiszen olyan emberek is területhez jutottak, akiknek semmi közük a földműveléshez, de felmarkolják a területalapú támogatást. Eközben a művelésre alkalmas terület tíz százaléka parlagon hever.”

Szóba került, hogy a falvak elnéptelenedése egész Európára jellemző. Ezt hazánkban, ahol a falvak infrastruktúrája évtizedek óta nem mutat javulást szerinte meg lehetne állítani:

“Néhány éve részt vettem a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalan családokat segítő programjában. Egy közel kihalt falvat, Tarnabodot élesztettük fel. Az oda költöző családok kaptak vető burgonyát, hogy azzal vágjanak bele a konyhakertbe. Az első évben megették a vetésre szánt krumplit, amiért én nagyon leszidtam őket. Ez hatott, mert a többségük megértette végül, hogy ha elvetik, négy hónap múlva tízszer annyi krumplijuk lesz. Azóta sertéstartással is kísérleteznek, több-kevesebb sikerrel. De az egyértelműen látszik, hogy a földműveléssel ma is megoldhatók a kenyérgondok.”

/A teljes interjú, a Magyar Hang 2019/8. számában olvasható./

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó