Prokontra.hu
Hírek és információk

Csaba László: Orbán szabadságharca károkat okozott Magyarországnak

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Csaba Lászlóval, a CEU professzorával, a 168 óra című hetilap készített interjút. A közgazdász az elmúlt harminc év gazdaságtörténete legfontosabb hozadékának azt tartja, hogy Magyarország hátrahagyta a szocialista örökséget, kijutott egy összeomló rendszerből, és visszakerült az emberi fejlődés fő irányába.

A professzor elmondta, hogy Lengyelországban például már nincsenek meg azok a pártok, amelyek a kilencvenes évek idején alakították a gazdaságot és az országot, de az értékrend, amit akkor felállítottak, ma is élő: 

“Közben mit látunk Magyarországon? Van Alkotmánybíróság, Állami Számvevőszék? Van. Független a Magyar Nemzeti Bank? Elvileg igen. Amikor bárki az MNB-t kritizálja az elmúlt évek rossz működése miatt, bárki azt mondja, hogy a jegybank azért lépett rosszat, mert erre utasítást kapott a kormánytól? Nem. És nem is hiszem, hogy Orbán Viktor valaha ráparancsolt volna is Matolcsy Györgyre, hogy ezt vagy azt kell csinálnia. Egyszerűen közös az értékrend.”

Hasonló a helyzet az Állami Számvevőszéknél is. A megfelelési kényszer sokszor felülírja a szakmai szempontokat: 

“Formai szempontból ugyan minden rendben van, de a tartalom oldaláról nehéz lenne azt mondani, hogy az ÁSZ ellensúlyt képez, amikor még a kormányzatnál is derűlátóbb. Ezért is érdekes és igaz McCloskey meglátása, miszerint nem az az igazán fontos, hogy a közgazdászok és a jogászok mit gondolnak és hogy milyen mutatók alapján tartják leírhatónak a fejlődést.”

A közgazdász hangsúlyozta, politikai döntés volt, hogy ebből a történelmileg viharos régióból ne jöjjenek felszínre kisebb-nagyobb viharok, ne keletkezzenek törzsi konfliktusok, a térség ne kerüljön bele a posztszovjet és a posztjugoszláv modellbe:

“A felzárkózásra szűk tíz év jutott, aztán jött a válság, a válságkezelés, a válság félrekezelése, és oda jutottunk, hogy Magyarország belejutott a közepes fejlettség csapdájába, vagyis újabb nagy intézményi változások nélkül nem tudunk annál gyorsabban növekedni, mint ahogy jelenleg növekszünk. Az elmúlt két negyedév teljesítménye nem vetíthető előre négy-öt évre. Ha visszaállunk a három-négy százalékos növekedési szintre, az azt jelenti, hogy Európa perifériáján maradunk.”

A professzor hibának tartja, hogy 2010-óta a szuverenitás szűk, 19. századi értelmezése hatalmasodott el, az, hogy Brüsszel ne mondja meg nekünk, mit csináljunk. Pedig mindabból, amit Brüsszel mondott, és mi megcsináljuk, nyertünk volna. Csak egyetlen példa: a tőkepiaci unió, a bankunió kiteljesítése és befejezése:

“Ez leginkább a gyenge valutájú, gyenge tőkepiacú, gyenge pénzügyi rendszerű országok számára ad növekedési többletet, így olcsón és biztonságos körülmények között juthatnak pénzhez a beruházások megvalósításához. A nyugati megtakarításokból lehetne finanszírozni keleti fejlesztéseket. Ezzel szemben mi szabadságharcot folytatunk, nekünk ne mondják meg, hogy a mi bankjaink kinek és milyen feltétellel adjanak pénzt, ne mondják meg, hogy bővítsük ki a tőzsdét annak érdekében, hogy a cégek magukat tudják finanszírozni.”

Hangsúlyozta, az országnak kimondottan érdeke lenne a részvétel egy elmélyülő EU-ban, ahol nem azért küzdenénk, hogy még több támogatást kapjon a mezőgazdaság, aminek a súlya a GDP-n belül öt százalék. Ő inkább a tőkepiaci unióra hajtana, amelyben sok ezer milliárd eurós forrás áll rendelkezésre:

“El kellene dönteni, mit csinálunk, hogy sokat központosítunk, de közben nő az egyenlőtlenség, ami nekem nagyon latin-amerikai megoldás. Jól prezentálható érvek mellett folytatható persze a szabadságharc, de tudni kell, hogy ez a harc az oka annak, hogy először a pénzügyi, majd a technológiai áramlásból is kimaradunk”

Kitért arra, nem azt mondja, hogy észszerűtlenül működött az elmúlt tíz év döntéshozatala, hanem azt, hogy egy másfajta logika alapján rakja össze maga számára a világot, aminek a független változója és a fix pontja is az értékrendje:

“Ha a hatalom rövid távú megszerzése, megtartása, a népszerűség megőrzése a cél, amit az egyszerűség kedvéért hívjunk populizmusnak, akkor ebben a logikában értelmetlen arról beszélni, hogy mi lesz itt húsz év múlva. Szinte hiába hozza az ember a történelmi példákat a közepes fejlettség csapdájáról, és hívja fel a figyelmet arra, hogy azért kerültünk bele, mert elhanyagoltuk az olyan nem látványos, vagyis puha növekedési tényezőket, mint például az intézmények, az oktatás vagy a szabálykövető magatartás.”

Legfontosabbnak azt tartja, hogy kikerültünk egy összeomló rendszerből. Meg kell nézni a volt FÁK-országokat, Ukrajnát, Grúziát, Oroszországot: egy sikertörténet sincs. Visszakerültünk az emberi fejlődés fő irányába, az európai kulturális, gazdasági és nem utolsósorban katonai közösségbe:

“Magyarország hátrahagyta a szocialista örökséget, bekerült a nyugati vérkeringésbe, létrejött egy nyugati típusú polgári társadalom, nem az államtól közvetlenül függő civil, vállalkozói és szellemi élet. Lehetne jobb, én is többet vártam, de hogy ez ne lenne, az nem igaz. De nemcsak a vágyainkban, hanem a lehetőségeinkben is benne van, hogy jobbak legyünk, mint amilyenek vagyunk. Mindez azért nem következik be, mert a döntéseinkkel korlátozzuk a saját mozgásterünket.”

168 óra

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó