Prokontra.hu
Hírek és információk

Eörsi László: Nagy Imrét nem lehet kiradírozni a történelemből

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

A közelmúltban nagy botrányt okozott Nagy Imrének, a Parlament közelében levő szobrának az elbontása, s az éj leple alatt történő elszállítása. A 168 óra című hetilap, Eörsi László történésszel arról készített interjút, miért nem tudja a magyar értelmiség 1956 pozitív hagyatékát integrálni.

A történész a szobor elszállítását egy jól előkészített hadjárat részének tartja. Úgy gondolja, ez hasonlóképpen szerveződik, ahogy a Szabad Nép vagy a Pravda zúdított zárótüzet a megtámadott ellenségre, majd a kellő iránymutatás után jöhettek is a bűnperek:

“Az igazi célpont nem is Nagy Imre, hanem az ellenzéki értelmiség történelemfelfogása. Nagy Imre áldozatvállalása az ötvenhatos ellenzéki narratíva döntő eleme. Nem véletlen, hogy a kivégzett miniszterelnök személye a jobboldali kurzusok szemében mindig szálka volt. A kritika rendszerint azzal indult, hogy előrebocsátották, habár a végső áldozat valamiképpen tiszteletet érdemel, azt azért ne felejtsük el…..”

Eörsi úgy véli, a tervet kitaláló, a lejárató kampányt elindító személy, Nagy Imre kései “kollégája”, a miniszterelnök lehet, de a feltételezett személy hallgat:

“Orbán álláspontja ’56-tal kapcsolatban az idők folyamán változott. A legújabb verzió szerint ma is jelen lennének október 23. és november 4. örökösei: a kormányerők az októberiek, az ellenzékiek a novemberiek. A kérdés elég diffúz, mert maga Orbán Nagy Imre szerepét a közelmúltban is pozitívan értékelte.” /……….. /Furcsa is lenne, ha három évtizeddel a ’89-es beszéde után személyesen is nekimenne Nagy Imrének..”

A történész szerint az is vitathatatlan tény, hogy Nagy Imre a hetvenes évektől a demokratikus ellenzék hőse. Utóbb a baloldal zöme azonosult vele:

“Ami Nagy Imre emlékével ’56 után történt, színtiszte manipuláció. Tudjuk, miféle rágalomhalmaz torlódott fel az alakja körül. Mikor a hallgatás gátja a rendszerváltás idején átszakad, és Nagy Imre neve a közbeszéd része lesz, ismét megmutatkozik iránta az érdeklődő tisztelet. Az újratemetés ezért fontos. “

A történész hangsúlyozta, hogy valóban kérdés, miként helyezzük el a Horthy-korszak panoptikumában egy amnesztiaosztó, megengedő stílusú politikust. Hozzátette, a térre a vörös uralom mártírjainak csapnivalóan tehetségtelen szobra valóban illik oda:

“Azt azonban nem értem, hogy egy szimpla szoborcseréhez miért kellett a borzalmas kampányt felfuttatni. Mert ha úgy lenne, ahogy mondják, ahogy sajtójuk Nagy Imrét most beállítja, miként lehet azt a szobrot bárhol is felállítani. Ha viszont valóban ki akarják állíttatni, miért kell tollnokokkal mocskolódó cikkeket íratni? “

Szóba került az is, hogy Nagy Imre milyen politikus volt, akkor derült ki igazán, amikor megkapta a miniszterelnöki posztot. Ekkor egy piknikus, szelíd, kevés erőszakos karaktervonást mutató figurára az elkínzott országnak nagy szüksége volt:

“De Nagy Imre tett valamit azért, hogy rá ezt a szelíd képet kivetítsék. És még valamit tegyünk hozzá: Nagy Imre a zavaros 20.század legőszintébb, ha úgy tetszik, legnaivabb politikusa volt. 1953-ban a “a táboron belül” hozzá hasonló liberalizáló figura nem akadt. Valamennyire kezére játszott Hruscsovnak a XX. kongresszuson elmondott híres beszéde. A törvénytelenségeket ő szüntette meg, az erőszakos kollektivizálást ő fújta le, a táborokat ő számolta fel. Ezt akkor sem szabad lebecsülni, ha tervei hónapok alatt zátonyra futottak.”

Nagy Imre nem volt jó szónok, a század leggyakrabban idézett politikai beszédét mégis ő mondta el. Az egész nem több, mint egy pársoros rádióközlemény az invázió idején:

“Igen, gyakran idézik. Valamit azonban el szoktak feledni. A Nagy Imréhez köthető arcok, Losonczy, Vásárhelyi, Gimes és a többiek abban a párban valamiféle minőséget képviseltek. Nagy Imre nem volt fiatal, elmúlt hatvan. ’56 őszén mégis felvette az iszonyú politikai tempót, a miniszterelnöki felkéréstől a Varsói Szerződésből való kilépésig. Mit tehetett volna még tizenegy nap alatt?” /……./ Játszma közben talán már rájött, hogy innen nem lehet visszahátrálni, ennek jó vége nem lesz. Ebből nagy balhé lesz.”

Eörsi bizonytalan abban, hogy a szobrot valaha újra felállítják. De hisz abban, hogy ez a második eltüntetési kísérlet sem lesz eredményes:

“Amilyen a szövevényes a politika útja, ez még változhat. De csalódni fog az a hatalom, amely azt hiszi, hogy Nagy Imrét a század történetéből ki lehet radírozni. Viszont Orbán agya politikai agy, nem a történész logikáját követi. 1989-ben szüksége volt a mítoszra, most a mítosz eltüntetésére van szüksége. Láttam már nagyobb fordulatokat is. Ha a korábbiakban nem csodálkoztunk, min csodálkoznánk most?”

/A interjú a 168ora.hu oldalon teljes egészében olvasható/

Hívja meg a szerzőt egy kávéra

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó