Prokontra.hu
Hírek és információk

Filippov Gábor: Orbán 2018-ban még legyőzhető volt

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

A karácsonyi könyvvásár egyik nagy siker aratott műve, Anna Politkovszkaja, 2006-ban meggyilkolt újságíró Orosz napló című műve volt. Az első kiadást gyorsan elkapkodták, akik akkor lemaradtak a könyvről, most megvehetik, mert a kiadó gyorsan lépett. A kötet szerkesztője Filippov Gábor volt, akivel a 168 óra című hetilap készített interjút.

A politológus hangsúlyozta, nyilván nincs teljes azonosság Oroszország és Magyarország között, nálunk például nincs terrorveszély és rendszerszintű politikai erőszak, mint Oroszországban. Ha viszont a hatalom centralizációját, az ellenzék és a társadalom állapotát nézzük, indokolt azt mondani, hogy Magyarország sok tekintetben nagyon hasonló helyzetben van, mint Oroszország 2005 táján, amikor ez a könyv született:

“A Jelcin-éra a politikatudomány értékelése szerint nem konszolidált demokrácia, hanem kompetitív autoriter rezsim volt. Akkor is visszaéltek az állami erőforrásokkal, a médiatúlsúllyal, a központi hatalom igyekezett manipulálni a politikai erőviszonyokat. Ehhez jött, hogy a privatizáció során kialakult egy döbbenetes hatalommal és autonómiával rendelkező oligarcharéteg, amelynek törvényen kívülisége az orosz választók számára is szembeszökő volt. Annyi volt a különbség a mai viszonyokhoz képest, hogy az sokkal kevésbé centralizált berendezkedés volt, és a választásoknak is volt valódi tétjük.”

A szerkesztő elmondta, Putyin egységesítette és megerősítette a hatalmi centrumot. Például a regionális kormányzók kinevezését és ezzel az ottani állami apparátus irányítását saját hatáskörébe vonta. Hozzátette, az orosz média szerkezete nagyon hasonló a magyaréhoz. Léteznek ellenzéki, függetlennek mondható médiumok, de a 143-144 milliós lakosság döntő részéhez csak a kormány által dominált média tudósításai jutnak el:

“Egy szűk, középosztálybeli, többnyire nagyvárosi réteg olvassa az ellenzéki sajtót, akár külföldről is tájékozódik, de ez nem igazán van hatással a széles tömegek valóságérzékelésére. Egyébként vannak felmérések, amelyek szerint Putyint és körét a lakosság jelentős része korruptnak tartja, az oroszok mégis elsősorban azt érzékelik, hogy Putyin újra fontossá tette Oroszországot. Ezt a benyomást erősíti bennük az is, amikor az orosz kormányt azzal vádolják, hogy beavatkozik a nyugati országok választásaiba. Sokan ezt úgy élik meg, hogy Jelcin idején rajtuk röhögött a világ, most pedig félnek tőlük.”

Kiemelte, az orosz külpolitikába az ezredforduló táján tért vissza a birodalmi gondolat, amely számol egy mag-Oroszországgal és a befolyási övezetek koncentrikus köreivel. Ma már a külső befolyási övezet benyúlik Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba. Az oroszok célja a nagyhatalmi konfliktusok saját határaiktól távoli lejátszása, emiatt zajlik a nyugati országokon belüli zavarkeltés:

“Nagyon aggasztó, amikor a magyar állami média és annak kapcsolt részei rendszerszerűen vesznek át hamisított híreket az orosz vagy most éppen a szlovén fake news médiából, orosz érdekeket szolgálva ezzel. A megértés konvencionális keretei között nehezen magyarázható az is, amikor a volt macedón miniszterelnök menekültstátuszt kap Magyarországon. Ezek látványos jelei az orosz befolyásnak, akkor is, ha a macedón eseményekben a NATO befolyásszerzési törekvései szintén kitapinthatók.”

Hangsúlyozta, Oroszországot a nemzetközi demokráciaindexek a tízes évek eleje óta tisztán autoriter rezsimként sorolják be. A valós politikai kihívókat a rendszer különféle módszerekkel kiiktatja, az eredményeket szükség esetén meghamisítja. Ilyen körülmények között nincs olyan, hogy az ellenzék kiépíti a saját struktúráit, aztán megpróbál a választáson győzni. Ugyanakkor úgy látja, a magyar ellenzéki pártoknak még lenne lehetőségük választáson győzni, ha valóban ellensúlyt tudnának képezni:

“Nem tudjuk, a következő négy év alatt hogyan változik majd a NER struktúrája, de a 2018-as állapotában szerintem még leváltható lett volna. A kormányoldal visszaélt az állami intézményekkel és erőforrásokkal, az Állami Számvevőszék pedig eddig példátlan durvasággal avatkozott a kampányba, de közben volt egy határ: nem öltek meg vagy börtönöztek be miniszterelnök-jelölteket, és nincs bizonyíték az eredmények rendszerszintű meghamisítására sem”

Persze nem tudhatjuk, hogyan reagált volna a Fidesz a választás elvesztésére, de csak abból tudunk kiindulni, ami megtörtént – a többi spekuláció:

“….egyszerűen hiányzott a koncentrált ellenzéki többség és főleg az az ideológiai munka és szervezetépítés az ellenzéki pártok oldalán, amely ezt előállította és becsatornázta volna.”

Az ilyen rendszereknél mindig az a kérdés, hosszabb távon eljön-e a pont, amikor – például a gazdasági teljesítmény romlása következtében – a legitimáció megrendül. A kulcs azonban még csak nem is ez, hanem az, hogy amikor a változás lehetségessé válik, milyen állapotban van és kikből áll az ellenzék; mit tudnak mondani, mire készültek fel

“Például egy széttagolt, felkészületlen ellenzék, amely nem képes aktív szereplőként fellépni a rendszer válsága esetén. Ugyanakkor előzőleg stabilnak tűnő rendszerek egyik napról a másikra össze tudnak omlani, mert nem számítanak egy külső sokkra, vagy rossz választ adnak rá.”

/A teljes interjú a 168 óra oldalán olvasható el./

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó