Prokontra.hu
Hírek és információk

Freddie visszatért közénk a Bohém Rapszódiával

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Azt hiszem mindenki, de talán leginkább az a generáció, aki 1986 júliusában ott lehetett a Népstadionban, várta a Queen együttesről szóló opusz megjelenését. Mondják, a zene örök, és így a Queen dalai is kortalanok. Viszont a ma fiataljainak mégsem adatott az meg, hogy a szocializmus vége felé (amit persze akkor még senki sem sejtett) az egyik legnagyobb nyugati rockbanda dübörgésére tomboljanak, vagy hogy könnyes szemekkel Freddie-vel együtt énekeljék a Tavaszi szél… kezdetű magyar dalt. Azok, viszont akik annak a részesei lehettek, végig nézve a filmet tudták, hogy Freddie visszatért közénk.  Nem kritika következik, inkább élményosztás.

Freddie visszatért közénk a Bohém Rapszódiával
Rami Malek és Gwilym Lee a film egyik jelenetében (Forrás: Fórum Hungary)

 Farrokh Bulsara-tól Freddie Mercury-ig

A Bohém Rapszódia angol-amerikai életrajzi drámaként, zenés filmként határozta meg magát. Az életrajzi rész azt sugallja, hogy végig kísérhetjük Freddie életét, a Queen munkásságát. Ki is bontakozik előttünk a szabálytalanul sok foggal született párszi-indiai Farrokh Bulsara félénk, szégyenlős egyénisége. Az, hogy miként változik át a sztereotípiákra fittyet hányó, a konvenciókkal szakító, vad és különc Freddie Mercuryvé. Látjuk, hogy éli meg ezt a párszi hagyományok szerint Angliában élő családja, vagy élete első, és egyetlen nagy szerelme, Mary Austin. Átélhetjük azt a tépelődést, ami nemi identitása okozott neki.

Persze, mindezt nem egy dokumentumfilm igényes részletességével. Több hazai kritika is megírta, hogy „hát az nem is úgy volt, nem akkor, nem ott, és nem azzal.” Ez szerintem elnézhető, és érthető. A dramaturgia ott, ahol kellett nagyot csapott, ahol lehetett, csak intett. Finom egyensúlyt teremtett az életrajzi tények és a mozi élménye között.

Tudjuk, hogy Freddie biszexuális volt, a hivatalos életrajza megfogalmazása szerint. Ő maga nemi vonzódását haláláig titkolta, soha nem vallotta be nyíltan sohasem. Voltak ugyan kivételek, mert például 1974-ben a New Musical Express újságírójának így nyilatkozott: „Meleg vagyok, mint a kályha, drágám!” Még életében nyilvánosságra kerültek homoszexuális kapcsolatai, amit abban a korban korántsem úgy ítéltek meg, mint manapság. Meleg voltát persze hozza a film is. Elárulom, hogy bár mindenki tudta mi fog következni a vásznon, az első férfi csóknál mégis felmordult a teltházas mozi (azt viszont nem árulom el, ez melyik moziban történt). Állítólag, a külföldi sajtó szerint sokkal több és merészebb meleg jelenetet akartak beletenni a filmbe, hogy „jobban üljön” a téma. Nos, ült ez így is elég rendesen. Teljesen jók voltak a backstage folyosóin az összenézések, a tétova telefonálás közben a pasik után fordulások.

Freddie – egyébként fájóan magányos – életét féktelen, többnapos bulik tarkították, ahol olyan dolgok történet, amikről földi halandónak fogalma sincs. Erre volt utalás is a filmben, de eléggé “lájtos” módon. Mégis, a buli utáni romos szobát elnézve fantáziánk pillanatok alatt szárnyalva lekövethette az előzményeket.

Freddie visszatért közénk a Bohém Rapszódiával
A Live Aid koncerten, a zárójelenetben (Forrás: Fórum Hungary)

A Queen együttes, mint egy család

Nekem az volt furcsa, hogy amíg az együttes frontembere nemcsak a két végén, de középen is égette a gyertyát, a zenekar többi tagja példás családi életet élő férj volt, akik – ahogy az egyik kritika fogalmazott – mézes teán kívül mást nem ittak. Aki egy kicsit is jártas a rock világában, az nem csak hogy nem hiszi ezt el, hanem tudja is, hogy ez így nem igaz.

Ennek oka az lehet, hogy a filmet producerként jegyzi két Queen-alapítótag, Brian May és Roger Taylor. Igen valószínű, hogy jócskán beleszóltak a forgatókönyv egyes elemeibe.

Nyilván nem túlzok, ha azt állítom, hogy a brit zenetörténelem legnagyobb bandájáról beszélünk, a Beatles mellett. És az sem kétséges, hogy Freddie sablonoktól mentes művészi világa tette azzá a Queent. Bátran nyúlt a legkomolyabb műfajhoz, az operához, és kihozott belőle valami olyasmit, ami ott, és akkor egyedi volt. A Bohém Rapszódia hangzásvilága maga az egyediség. A film megmutatja, hogy az instrumentális korlátokat hogyan szaggatják a srácok. Ha kell, akkor vizesvödörrel, aprópénzzel, vagy akármi, a kezük ügyébe kerülő tárggyal teszik mássá, egyedivé a hangzásukat.

A mozi az 1983. július 13-án megtartott Live Aid koncertig tart, ahol teljes terjedelmében hozza a Queen Wembley Stadion-beli koncertjét. Elképesztő, hogy a Freddie-t alakító Rami Malek milyen mélységekbe tudott Freddie bőrébe bújni. A hasonlóság elképesztő (mint ahogyan a zenekar többi tagját alakító színészek esetében is), de hozza a mimikát, a mozgásvilágot, és magát az érzést. Nos, szem csak kevés maradt szárazon az utolsó 20 percben, amikor együtt lehettünk (és énekelhettünk) a bandával a legnagyobb fellépésükön.

Hát, Isten hozott, Freddie! Bohém Rapszódia – aki csak teheti, nézze meg!

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó