Prokontra.hu
Hírek és információk

Gerlóczy Márton: megalázó átélni azt az őrületet, ami ebben az országban megy

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Gerlóczy Márton író, a HVG Portré rovatában többek között arról beszélt, miként lett Erdély -túladagolása, miért nem ír most egy ideig cikket. Jelenleg a tizedik, állítása szerint a legfontosabb könyvén dolgozik, amely a családja apai ágának a történetét mutatja majd be.

Az író édesanyja, Mészáros Zsófia, Áprily Lajos költő, műfordító unokája. Gerlóczy tavaly nyáron Erdélyben turnézott Altató című könyvével. A nagy erdélyi író leszármazottjaként így látja a mai Erdélyt:

“A városok lakói inkább az élő írón, vagyis rajtam keresztül szerettek volna többet megtudni a halott költőről, míg a falvakban, kisvárosokban, ahol az utolsókat rúgja a magyarság, inkább csak díszlet az ember: álltak vagy ültek körülöttem, és a nagy költőről, vagyis arról a korszakról beszélgettek, amikor még volt jövőjük az ott élő embereknek. A városokban pezseg az élet, viszont szomorú látni az elöregedő falvakat. Mostanra már túladagolásom lett Erdélyből.”

Mi, akik Magyarországon élünk, és Erdélyről beszélünk, azt gondoljuk, hogy az ott élő magyarok, imádják Orbánt és a Fideszt. Az író, aki élet közelből tapasztalta meg a kinti viszonyokat, már árnyaltabban látja mindezt:

“Sokan azt hiszik, hogy Erdélyben mindenki támogatja ezt a magyar kormányt, pedig ez koránt sincs így. Székelyudvarhelyen és más nagyobb városokban is van máshogy gondolkodó kemény mag. Az erdélyieknek, gondolom én naivan, sokkal jobb dolguk van abból a szempontból, hogy ezt az őrületet, ami itt megy, nem kell közelről látniuk és átélniük. Persze jut nekik helyette román őrület. Sokan költöznek Nyugat-Európába vagy Amerikába.”

Gerlóczy korábban rendszeresen járt kormányellenes tüntetésekre, mostanában azonban próbál távol maradni a politikától:

“2015-ben még volt erejük a tüntetéseknek, azóta semmi. A tavaszi választás óta nem foglalkozom az országgal. Április 8-án, amikor az a két ember / Szerk.: Orbán és Semjén/  a Kossuth-nótát énekelte a tévében, megsemmisülve éreztem magam. Megalázva, kiröhögve, eltaposva. Négy napig ki sem jöttem a lakásból, nem akartam látni azokat az embereket, akik ezt hagyják. Ebből fakad a reakcióm is: ezt akarták, fogyasszák hát egészséggel! Nem érdekel. A párt, amelyikre kínomban szavaztam, szintén megalázott. Megérdemlik a sorsukat. Mindenki megérdemli a sorsát, a pökhendi ellenzéki sajtó is, amelyik például ezt a mondatot majd jól kihúzza az interjúból.”

Egy ideig rendszeresen publikált az ellenzékinek mondott sajtóban. Tavaly április óta ez is megváltozott:

“Cikkeket most egy darabig biztos nem írok, elegem lett. Különben sem voltak jó cikkek. Nem vagyok tagja semmilyen írószervezetnek, szerkesztőségnek, csoportosulásnak. Vannak író barátaim, de nem arról beszélgetünk, hogy melyik pénzt hogy osszuk el egymás közt.”

Könyvei sikeresek, nemrégen átlépte a 60 ezres példányszámot az eladott példányok száma: 

“Ha tizenöten vennék csak meg a könyveimet, akkor nem sok kedvem lenne dolgozni. Nem mintha így gazdag lennék, de nem kell a kultúrharcosokkal tolakodnom az alamizsnáért.” /……/  “Magyarországon az megy, ami körül sok vita van. Ha nagyon sokan utálják, akkor elkezdik sokan szeretni. És fordítva: ha sokan szeretik, sokan elkezdik utálni. “

Egy alkoholista barátjával együtt töltött thaiföldi út során készült az Elvonókúra című regénye. Két év távlatából, így ítéli meg a gyógyulását: 

“Az Elvonókúra az alkoholizmusról szól, annak is a kelet-európai lélektanáról. Emberkísérlet volt, két szereplővel. Szerintem a legjobban sikerült könyvem született belőle. Ami a célszemélyt illeti, vannak mélypontjai azóta is, ahogyan nekem is.”

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó