Prokontra.hu
Hírek és információk

Gyurcsány Ferenc: Hogyan tovább?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Gyurcsány Ferenc újabb összefoglaló írása lett elérhető a Demokratikus Koalíció oldalán. Elmondása szerint ez egy újabb írás arról, hogy “bár sok irányból és sok helyről érkeztünk, közös a dolgunk: jó hazafiként tegyük rendbe hazánkat”.

Régóta vitatkoznak arról ellenzéki aktivisták, politikusok, elemzők, hogy Orbán rendszere legyőzhető-e a szokásos parlamenti eszközökkel, végső soron választásokkal, vagy az utcának, a közvetlen népakaratnak kell utat nyitni, azt kell megszervezni. Szerintem így pontatlan a kérdés, ezért nem is lehet megválaszolni.

A magyar rendszerváltozás az 1990-es választások nyomán bekövetkező hatalomváltással teljesedett be. Mégsem mondhatjuk, hogy az egykori állampártot csak a parlamenti választás buktatta meg. A perdöntő az odáig vezető út volt, a Parlamentben megjelent demokratikus ellenzéki képviselők bátor szókimondása, az egyre szélesedő ellenzéki mozgalom, az alakuló új pártok, mozgalmak szervezett ereje, a tárgyalások kikényszerítése. A szuperhatalmi erőtér átrendeződésén túl ezek együttesen nyitottak utat az 1990- es választásoknak.

A 2018-as választások után egyre többekben, így bennem is az a meggyőződés alakult ki, hogy pusztán parlamenti eszközökkel ez a rendszer nem, vagy csak elfogadhatatlanul és károsan hosszú időn belül roppantható meg. Ha Orbán rendszere lényege szerint önkényuralom, ha úgy tetszik, diktatúra, akkor a Parlament valójában nem demokratikus néphatalmi képviselet, hanem az önkény demokratikus díszletekkel felcicomázott színháza. Orbánék legalábbis ennek szánják – nem épp sikertelenül. Persze minden színpadon lehet fricskát mutatni a hatalomnak, ismertek a forradalmi hevületet az utcáig sugárzó előadások, de színházi előadás önmagában még sohasem döntött meg egyetlen rendszert se.

Számos nemzetközi példa alapján mondhatjuk, tanulva Tunisz, Kairó, Belgrád, vagy más értelemben Pozsony példáján, hogy önkényuralmi rendszereket a parlamenti ellenzék és az utcai népmozgalom közös ereje sodort el, ahol a végső és döntő szerep az utcáé volt. Az ellenzéki képviselők feladata az ellenállás példájának megmutatása, az ellenállás politikai centrumának szervezése, programjának kezdeményezése, de mindehhez a végső politikai erőt a közvetlen népakarat szervezett, tömeges, hosszantartó utcai felmutatása adja. Hajlok arra, hogy végül Magyarországon is ez hozhat eredményt.

A feladatok így világosabbak. Alapkövetelmény, hogy a hatalompárt teljes ellenzékének közös politikai, cselekvési platformot kell létrehoznia és fenntartania – ahogy ez legutóbb Lengyelországban történt a helyhatósági választások előtt. Az „ők és mi” egyszerű, kételemű politikai képletét kell megteremteni. Ennek érdekében a magyar parlamenti ellenzék mára megtette a döntő lépéseket.

A parlamenti ellenzéknek a Parlamenten kívüli ellenzék civil aktivistáival, szervezeteivel, mozgalmaival utcára kell hívni az embereket és az ellenállásból közösen kell lázadást formálni. A lázadás akkor lehet eredményes, ha az kiterjedt, tömeges és tartós. Ahogy egy fecske nem csinál nyarat, úgy egy tüntetés sem dönt kormányt. A tüntetések békések, de ahogy a mai hatalom nem tiszteli a demokratikus alkotmányosságot, úgy természetes, hogy a vele szembenálló ellenzék, ha kell, átlép a hatalom önkényes szabályain is. Mert sokan gondolják, hogy ez a demokratikus önvédelem része. Ahogy jogod van megvédeni magad a lakásodba betörő bűnözőtől, úgy jogod van megvédeni a hazádat az elnyomó önkénytől.

Miközben zajlik a lázadás szervezése, az ellenzék két választásra is készül. Előbb európai parlamenti, majd ősszel önkormányzati választások lesznek. Az ellenzéknek, s itt nem csak a pártokra utalok, az Orbán rendszerével szembeni radikalizmus fönntartása mellett sem szabad elveszítenie józanságát. Mert a legfontosabb stratégiai cél, az ellenzék egységének fenntartása, a különböző csoportjaik, pártjaik közti – természetesen továbbra is meglévő – különbségek tiszteletben tartása, a nyilvános ellenzéki viták elkerülése. Aki most nyilvánosan vitatkozik, az aláássa az Orbán elleni lázadás sikerét.

A tények makacs dolgok: hazánkban nincs kétpártrendszer. Az ellenzéki együttműködés továbbra is egy a korábbinál kevésbé megosztott, de tagolt világot fog át. Lesznek pártok, melyek érthető és elfogadható okok miatt önállóan akarnak indulni az európai parlamenti választáson, mások, szintén legitim érvek alapján közös listát szeretnének. E vitákat nem szabad nyilvánosan lefolytatni. Mert mindenkinek van igazsága, tiszteletben kell tartani egymás álláspontját, és a közös döntést közösen kell megvédeni.

Nincs más lehetőség, mint tudomásul venni: minden sokszereplős egyeztetésben a legkisebb közös többszörös megkeresése a cél. A sokoldalú tárgyalások logikája egyszerű: amit nem tud mindenki elfogadni, azt senki sem fogadja el. Csak így születhet végső döntés. Így lehetett csak sikeres a rendszerváltozás idején az Ellenzéki Kerekasztal működése is.

Ez nehéz, aprólékos munkát követel, de mert nem egymást akarjuk legyőzni a nyilvánosság előtt, csak ez az út járható. A türelmes belső egyeztetéseké és a közös megállapodás nyilvános képviseletéé. Az önkénnyel szemben csak egységesen szabad fellépni. Az önkormányzati választás könnyebben megoldható feladat elé állítja az ellenzéket. Itt a lengyel példa irányadó. A kormányzó Jog és Igazság Pártjával szembenálló teljes ellenzék összefogott, hogy a legtöbb helyen vereséget mérjenek rájuk. És megtörtént. Nálunk sem tehet mást Orbán ellenzéke, ha települések sokaságát akarja elhódítani az ellenzék számára: mindenütt, ahol lehet, egyetlen jelöltet állít a kormánypárti jelölttel szemben.

Ez sok kompromisszumot, türelmet, helyenként nagyvonalúságot igényel. De ha települések sokaságán, Budapesttől Pécsig az ellenzék jut hatalomra, akkor olyan ellensúly képezhető a Fidesszel szemben, ami megnyitja az utat a Magyar Köztársaság újraalapítása felé. Ez a tét.

VÉGÜL…

A magyar ellenzék sok év alatt eljutott annak küszöbére, hogy megroppantsa Orbán nacionalista, populista önkényét. Újra karnyújtásnyira a lehetőség, hogy hazánk ismét nyugodt, szabad hely legyen, európai, demokratikus köztársaság. Ez nagy lehetőség és roppant felelősség. Az ellenzéknek most kell megmutatnia politikai, intellektuális és morális képességét, hogy nemcsak lázadni, de majd kormányozni is tud. Az ország tagoltabb, ellentmondásosabb még az ellenzéknél is. Aki nem tud megállapodni, felelősen viselkedni ellenzéki társaival, az hogyan tudna vezetni egy ennél sokkal összetettebb közösséget, Magyarországot?
Régóta most először sokan újra bíznak az ellenzékben, egyik vagy másik irányzatában. Ez lehetőség Magyarországnak, a demokratáknak, a magyar hazafiaknak, az európai polgároknak.

Merjetek hazafiak lenni! Levetkőzni sok sérelmet, magatok mögött hagyni a középszer bénító vonzását, az önmagáért folytatott magamutogató politizálást. Egy hazánk van. Legyen újra a miénk! Mindannyiunké.

Gyurcsány Ferenc

/A teljes dokumentum IDE KATTINTVA érhető el/

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó