Prokontra.hu
Hírek és információk

Harsányi Attila: Nem vagyok egy beszaratható ember

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Az a jó, ha belehalok – vallja a színházról Harsányi Attila, aki Radnóti-estjét mázsás zsákkal a hátán szavalná el. A Cyrano premierjére készülő miskolci színésszel hétköznapi fasizmusairól és a Harcosok klubjából levezetett színházeszményéről, a Magyar Narancs készített interjút.

A színész Radnóti – estje február végén debütál, amit egy 80 kilós zsákkal a hátán tervez végig szavalni. Úgy gondolja, ez nem erőnléti, hanem színházi gyakorlat: így talán közelebb kerül ahhoz, amit Radnóti átélt a munkaszolgálatban:

“Egyik este elmentem vásárolni, ásványvizet, italokat. Hazafelé feldobtam a 15 kilós zsákot a vállamra, és elkezdtem Radnótit szavalni. Akkor jöttem rá, milyen hazugság, amikor a színész kiáll, és félrefordított, lekonyult fejjel mondja a Hetedik eclogát. Hazugság, mert Radnóti az erőltetett menetek után nem ebben a fizikai állapotban volt. Útközben rájöttem, hogy ez a vers nem a szerelemről, hanem az élni akarásról szól. Nem azért akarja látni a feleségét mert szerelmes, hanem azért, mert ha látná, nem a munkaszolgálatban lenne.”

Készül a márciusi Cyrano-premierre is. Úgy hiszi, el kell telnie a próbafolyamatból még pár hétnek, hogy megtalálja a mélyebb azonosulási pontokat:

A Radnóti-estben sem tudtam sokáig mit kezdeni azzal, amikor Párizsról, a Louvre-ről mesél. Nyálasnak éreztem. Egészen addig, amíg el nem mentem egy Michelin-csillagos étterembe Budapesten. Másnap úgy áradoztam a marhahátszínről mint Radnóti Párizsról–és rögtön megértettem a lelkesedését. A Cyranóból egyelőre a 17 éves lovagot fedeztem fel magamban, nem a szellemes duhajkodót.”

Szóba került az is, hogy leghíresebb monodrámája, Rudolf Hess tízparancsolata kapcsán elgondolkozott -e azon, miben áll az ő fasizmusa:

“Ezek hétköznapi fasizmusok. Elembertelenedünk, és észre sem vesszük. Tülekedünk, nem adjuk át a helyünket, nem hajolunk le, ha valaki elesik az utcán. Lenézünk valakit, mert hajléktalan. Próbálom megőrizni az emberségem., hogy ne kezdjek el gyűlölködni csak azért, mert más is gyűlölködik, és figyelek rá, hogy ne utáljam a külföldről jött embereket, mert most épp ezt mondják.”

Hangsúlyozta, a színház emlékezteti, ne csak arra figyeljen, hogy a szűk családjának jó legyen. Arról viszont már lemondott, hogy megváltsa a világot:

“Sokáig azt hittem, vannak olyan darabok, amiket ha megnéz az ember, megváltozik. Rájöttem, hogy ez nem így megy. Hiába beszélünk rengeteg darabban a háborúról, mégis eldurvul az ország, ismétli magát a történelem. Teljesen más formában persze, de megint az a vége, hogy egyik ember rátapos a másik nyakára. Néha nagyon pesszimista vagyok emiatt, hogy nem változik semmi. Máskor viszont előtör az idealizmusom, és arra gondolok, a színháznak igenis fontos feladata van, és érdemes nap mint nap emlékeztetni az embereket, mivé fajulhat a világ.”

Beszélt arról is, hogy a magyar színházat egyre gyakrabban éri az a kritika, hogy nem foglalkozik a minket itt és most körülvevő társadalommal:

“Az aktuális hatalom nem a bátor szókimondásra neveli a társadalmunkat. Minden rendszerben büdös az, aki próbál kritikát megfogalmazni. Pedig nem elnyomni kéne őket, hanem vitatkozni velük–de ez megint csak idealizmus.”

Kitért arra, a színházon kívül is megszólal-e társadalmi-közéleti kérdésekben:

“Nem mondom, hogy reggeltől estig verem a mellkasomat, de a nekem nem tetsző dolgokban kifejtem a véleményem. Voltam a miskolci CEU-tüntetésen, és sajnálom, hogy most az Ady -vonulásra nem tudok elmenni. Nem vagyok egy beszaratható fajta.”

/A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható./

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó