Honnan származnak a nagy férgek
Fő jellemvonásuk, hogy minden szelvényükön egy pár oldalt kiálló lábcsonk: parapodium képződik; ezeken helyezkednek el a mesteri alkotású sörték, rendszerint több kötegben.
A soksörtéjűek, igen kevés kivétellel, rendszerint vált ivarúak. A fiatal nemzedék meglehetősen bonyolult metamorphosison megy keresztül. Ez a rend fajokban rendkívül gazdag, olyannyira, hogy családot is negyvennél többet különböztetünk meg a rend keretében. A famíliáknak egyik sorát mint szabadon élő soksörtéjűeket: Errantia, állították szembe a többi helyhez kötött: Sedentaria, illetőleg csőlakó: Tubicola csoporttal. Pontosabb vizsgálatokra azonban kiderült, hogy a családok természetes rokonsági viszonya ellentmond ennek a biológiai csoportra való beosztásnak.
Az általunk ismertetendő családok képviselői tisztán tengerlakók, melyeknek kopoltyúi, ha egyáltalán képződnek, a háti oldal lábcsonkjaként fejlődnek. A szelvényekről ezenkívül gyűrűzött tapogatók is nyúlnak ki. Fejük mellső részén, a száj előtt, fejlebeny képződik. Ez a lebeny megfelel a prostomális szelvénynek. A szemek és a tapogatók ezen a nyújtványon vannak elhelyezve.
Élősködő | A Pallas nagy lexikona | Kézikönyvtár, Honnan származnak a nagy férgek
Az állatok áldozataikat éles, horgos állkapcsokkal és fogakkal ragadják meg, melyek az ormánybél kitüremkedésével jutnak napvilágra. A szabadon élő Polychaeták többnyire fémfényben csillognak s a sörték váltakozó színes fényt vernek vissza. Heteronereis oldallábai nagyítva A fenti ábráról, mely a francia búvárnak, Quatrefagesnak művéből van kivéve, világosan meggyőződhetik az olvasó arról, hogy az egyes szelvények oldalfüggelékei minő gazdagságban fejlődnek.
Az ábra egyik Nereis-fajtának a szelvény szélét szemlélteti. A és B a lábcsonk felső, illetőleg alsó ága; a az egyik felső és f az egyik alsó tapogatót jelzi, melynek tövében a levélszerű pikkely k képződik; b és c a felső ág kopoltyúlemezeit jelzik, melyek közül c a sörtével megrakott szemölcsszerű véget borítja; e és i pedig a hatalmas támasztósörtét jelölik.
Az alsó lábcsonkág kopoltyúlemezét g-nél látjuk, amely szintén az alsó sörteviselő szemölcsöt h födi. Ez az egyetlen szelvényen kiképződő mindenféle nyújtványzat a különböző fajokban nagy változékonyságnak van alávetve s lényegében véve ezen alapszik a tengeri sörtelábúak fajainak sokfélesége.
A rend élére a tengeri hernyókat, vagy tengeri egereket, vagy nemezférgeket: Aphroditidae szokták állítani.
Honnan származnak a pápai férgek? A soksörtéjűek, igen kevés kivétellel, rendszerint vált ivarúak. A fiatal nemzedék meglehetősen bonyolult metamorphosison megy keresztül. Ez a rend honnan származnak a nagy férgek rendkívül gazdag, olyannyira, hogy családot is negyvennél többet különböztetünk meg a rend keretében.
Hermione hystrix Sav. Ezek háta, mint ábránkon látjuk, nagy pikkelyekkel van fedve. A fejen rendszerint három tapogató van, kettő oldalt, egy pedig középütt. Mindnyájuknak 2—4 szemük van, amelyek gyakran piciny honnan származnak a nagy férgek a hegyén ülnek és mindenkor kicsinyek.
Némely nemzetség testén a rendes egyszerű és összetett sörtéken kívül hosszú szőrökből takaró képződik, amely, különösen a szegélyen, a trópusi madarak pompás tollazatához hasonlóan színt játszik és sűrű elhelyezkedésével háti pikkelyeket a szemlélő elől teljesen elfödő szőrszövedékké lesz.
Ez alatt az összefüggő takaró alatt mégis bizonyos nyílásokon keresztül víz áramlik a szelvények felső tapogatói fölött fekvő kopoltyúkhoz. Ennek a familiának bámulatosan szép alakjait Schmarda világkörüli útjában a melegégövi tengereknek csaknem minden partján megfigyelte. Nincs festő, aki ezeknek az állatoknak fémfényben csillogó és minden mozgás alkalmával változó csillogását vissza tudná adni. A tengeri hernyók különlegességeként a bélcső elágazódását kell felemlítenünk. A háton szőrnemezzel fedett Aphrodite-fajok közül a félláb hossznyi A.
Mellékelt ábrán látható Hermione más fajoktól a hát nemezének és más apróbb bélyegek segítségével különböztethető meg. A Hermione hystrix Sav. Ha a kifogott férget többször megmossuk s így az őt rendesen fedő piszok nagy tömegétől megszabadítjuk, akkor lebilincselő, csillogó külső tűnik elő. A Hermione tüskéi sokkal veszedelmesebbek, mint a sündisznóé, amennyiben szakások s így szúrás után a bőrben maradnak s ha mozgatjuk, befúródnak.
Mindamellett a Hermioneknak és a többi Aphroditéknek sok ellensége van, mert a ragadozó halak, különösen a kisebb cápa-félék állandóan táplálkoznak velük s így nagymértékben pusztítják. Rendkívül jellegzetes a Lycoridák családja; ezek ragadozó lények s ez a természetük állandó nyughatatlansággal, nagyfokú gyorsasággal és csodálatos biztonsággal van összekötve. Idemellékelten szemléltetjük a Nereis cultrifera Grube fejét melyen a, b, és c a tapogatókat, d a harapófogószerű állkapcsot honnan származnak a nagy férgek e piciny fogacskáknak több csoportját jelzi.
A Nereisek nemzetségébe több mint száz faj tartozik melyek közül az európai partok lakói közül a megbeszélt fajon kívül a N.
Honnan származnak a nagy férgek, Honnan származnak a pápai férgek?
Nereis cultriforme Grube. A Lycoridák ivari életével kapcsolatban néhány különleges jelenséget ismerünk meg. A búvárok régebben Heteronereis néven egyik külön nemzetséget különböztették meg, mely a Nereisektől abban tér el, hogy a fej végén igen hosszú tapogatói és jó látószervek vannak. Evezői is erősebben fejlettek s egyúttal a test hátsó kétharmadában a szelvények alacsonyabbak, mint a mellsőben, az evezők azonban itt sokkal hosszabb sörtéket viselnek, mint elől.
Ehlersnek sikerült kimutatnia, hogy némely Nereis-faj közvetlenül ivaréretté válása előtt, ebbe a Heteronereis-formába alakul át, amely alakban szabadon úszó életmódra tudnak áttérni. Ilyenképpen a fajt nagyobb területre terjesztik el, mivel a közben ivaréretté vált állatok ivari termékeiket a szabad vízbe hullatják alá s így a fiatalok az álcaállapot után új lakóterületeket népesíthetnek be.
Az öregek a peterakás után elpusztulnak. Más esetekben azt tapasztalták, hogy miként azt a Nereis dumerilii Audouin et M. Egyrészük minden további átalakulás nélkül ivaréretté válik, másrészük azonban heteronereis-alakká változik át és végül kétivarú alakok is jelentkeznek ugyanazon nemzedékben. Ennek az állapotnak megfelelően a fajok is váltakoznak. Egyes Nereis-fajokban ugyanis mindezideig nem találtak heteronereis-alakot. Másokban viszont még ezideig csak a heteronereis-formát ismerik, a törzsalakra pedig még nem akadtak rá.
MÁSODIK REND: Soksörtéjűek (Polychaeta)
A Nereisekkel rokonok az Eunicidák. Ezeknek a szelvényei a hátoldalon elágazó kopoltyúfüggelékeket viselnek és hatalmas állkapcsi készülékkel vannak ellátva. Némelyek közülük tetemesen megnőnek és veszedelmes rablókká válnak. A Földközi-tengerben ismeretesek a szép Halla parthenopeia Chiaje és a nagy Diopatra neapolitana Chiaje, továbbá a csőlakó s egyben átlátszó testű Hyalinoecia tubicola Müller Onophis nevű fajok.
Ehhez a familiához tartozik a tudományban nagy hírre szert tett palolo-féreg, az Eunice virdis Gray Lysidice. Ez az állat a Samoá-szigetcsoport partjainak közelében él.
Honnan származnak a pápai férgek?
Amint Stair és Powell meg más búvárok írják, ez a féreg a partokon minden esztendőben kétszer jelenik meg mérhetetlen seregekben és pedig október—november hónapokban. A második alkalommal mindig nagyobb tömegekben jelentkezik az állat s ezért ezt az időt a bennszülöttek mblalolo levu, az elsőt pedig mblalolo lailai, vagyis kis- és nagyplolo időknek nevezik. A féregsereg mindkét alkalommal az utolsó holdnegyedi napot megelőző napon jelenik meg, és pediglen mindig oly hihetetlen tömegekben, hogy a tenger messzi terjedelemben hemzseg a féregtől.
Az első férgek a hajnali szürkületben kúsznak elő, a tömeg mégis napfölkeltére jelentkezik. Két, három óra múlva azonban minden eltűnik. A lakosság örege, fiatalja ilyenkor begázol a vízbe és díszesen kidolgozott kosaraikkal halásszák a mblaolot, amelyet ott helyben nyersen elfogyasztanak, vagy pediglen növényi levelekbe sodornak és kisütik, hogy mint ritka csemegét nagy lelkesedéssel falatozzák.
Ugyanakkor kereskedők nagy száma lepi el a partot, akik minden felesleget megvásárolnak, hogy azt a sziget azon távoli lakóinak árusítsák el, akik a nyalánkságok ünnepén közvetlenül nem vehetnek részt. Nevezetes jelenség, hogy a féregtömegben ép, egész férgeket nem lehet találni, hanem csak 2—20 mm hosszúságú a legjobb gyógyszer a paraziták vásárlására, melyek az állat hátsó leszakadt, ivarérett részéből állanak.
Az állatok váltivarúak, s a hímekről leszakadt darabok sárgásfehérek vagy okkersárgák, viszont szennyes indigókék vagy sötétzöldek a nősténydarabok. Ezek az ivari tagok a vízbe ürítik ivari termékeiket, minekutána a heteronereida-alakok példája szerint nemsokára tönkremennek.
Honnan származik a féregdaraboknak ez a nagy tömege? Ezt a kérdést egymástól függetlenül Kremer és Friedländer derítették ki. Leírják, hogy az Eunice viridis a korálltömbök hasadékaiban, réseiben hogyan él, amíg a föntemlített időpontok elkövetkeztéig ivaréretté nem válik.
Az ivari termékek a test hátsó végének gyűrűiben keletkeznek, amelyek egyúttal úgy alakulnak át, hogy úszásra is képesekké válnak. Ha a rajzás ideje megérkezett, a hátulsó testvég leszakad, felúszik a tenger szintje felé, a mellső nagyobb darab azonban a talaj kőtöredékei között marad és az ivarzás céljára leválasztott testvégét helyrepótolja.
Mayer A. Újabban a Ceratocephale ossawai Izuka után japán palolo vált ismeretessé. Említésreméltó még a Syllidae-ák családja 1. Syllis ramosa M. Gamble: Worms.
- A koponyakristályok 12 különböző bolygóról származnak, a koronaköveket pedig Arvisura-Anyahita, azaz a magyarok Nagyboldogasszonya a Szíriusz-rendszerből hozta ide.
- Vastag férgek
- Honnan származnak a pápai férgek?
- Teljes szövegű keresés Élősködő.
- Az első, s talán legfontosabb, hogy valamennyi kristály a Földön kívülről származik.
London, Macmillan et Co Ide piciny állatok tartoznak, melyek mellső vége tapogatókkal és tapogatófonalakkal sűrűn meg van rakva. Elterjedt fajok: Syllis variegata Grube, Grubea limbata Clap. Az idetartozó fajoknak különleges szaporodási viszonyaival később behatóbban foglalkozunk. Az Alciopidák, mint a nyílt tengervíz lakói, víztisztán átlátszók.
Ez képesíti őket arra, hogy a tenger felső rétegeiben úszva, kutassanak zsákmány után, melyet magas tökéletességre jutott, szép piros, sötétbarna vagy fekete szemükkel követnek nyomon. E kötet elején látható színes táblánk felső jobb sarkában ennek a családnak egyik képviselőjét, az Asteropoe candida Chiajet szemlélhetjük.
Élősködő | A Pallas nagy lexikona | Kézikönyvtár - Honnan származnak a nagy férgek
A Phyllodocidák hát- és hasoldali tapintó fonalaikat levélszerűvé fejlesztették s evezőként használják. Testük feltűnően megnyúlt és számos szelvényre tagolódott. A francia és az angol partokon élő Phyllodoce laminosa Sav. Az állatok feltűnő könnyedséggel úsznak. Nappal más ragadozó gyűrűsférgek példájára nyugton hevernek rejtekhelyükön, csak a sötétség beálltával kerülnek elő, hogy zsákmány után lássanak; mozgás közben egész testük vízszintes síkban kígyózik, e mozgásban az állatot evezői támogatják.
Utóbbiakat az állatok rendre nyújtogatják és húzzák meg egészen olyanszerű sorrendben, amint a százlábúak lábaikat, vagyis hátulról előre tartó hullámokban.
Miközben ezek az örökös nyugtalanságban leledző részek a fény irányában elfoglalt helyüket folytonosan változtatják, az állat zöld testén ibolyában, kékben és aranyban gyönyörű színjáték ringadozik. Egészen más alkatúak a Glyceridák.
Ezeknek hosszúra megnyúlt teste kúpszerű fejlebenyben folytatódik, amely maga is keskenyen gyűrűs. Az állatok testnagyságukhoz mérten hatalmas ormányt tudnak kinyujtani, mely rendszerint négy erős honnan származnak a nagy férgek foggal van ellátva.
Hogy mire használják az ormányukat, azonnal kiderül, ha a tengerparton hirtelen fölfordítjuk az állatokat rejtő követ; mert az ormánynak váltakozó kiöltésével és visszahúzásával szemünk láttára azonnal a földbe fúrják be magukat. Rejtett, fénykerülő életmódjuknak felel meg a kevéssé eleven színeződés is.
A Glycera-nemzetség tagjai messzi tájakra terjedtek el; Újzéland, Valparaiso, Peru, Grönland és Nord-Cap tájáról, valamint a Földközi-tengerből egyaránt ismeretesek. Arenicola marina L.
Honnan származnak a nagy férgek, MÁSODIK REND: Soksörtéjűek (Polychaeta)
A közönséges homokféreg, Arenicola marina L. Ezek a Glyceridákhoz hasonlóan élnek. A színárnyalat lakóhelyükkel van szoros összefüggésben, a világos példányok ugyanis tiszta homokfenéken, a feketék pedig az elmálló növényi és állati hulladékoktól sötét, iszapos talajon élnek. Így gyakran találjuk ezeket a sötétszínű homokférgeket zöldes árnyalattal Nizza iszapos partjain.
Az állatok, mint ábránk mutatja, szájukon öblös poháralakú nyúlványt tudnak kiölteni. A mellső testszelvényeken hátoldalt csak kis kiemelkedésekbe beleültetett sörtecsomók képződnek, ezek mögött azonban 13 középtesti szelvényen díszesen elágazódó, rojtos kopoltyúk vannak. A test utolsó harmada teljesen síma és hengeres, mint a földigilisztánké.
A közönséges homokféreg Európának csaknem minden partján él, s Grönlandot is odaértve, ez az egyetlen parti állat, amelynek nagy gazdasági jelentősége van, honnan származnak a nagy férgek Wagner számítása szerint csak a Norderney-szigeten több mint 9 és félmillió darab férget használnak el a galóca Salmo fogására.
Némelyütt a homokos partokon nagy tömegekben él. Szereti az olyan öveket, ahol apály idején a part szárazra kerül; ilyen helyen a halászok is nagy számban szedik.
A féreg gyűjtése nem nehéz, a gyűjtőnek azonban az állat szokásait jól kell ismernie. Az Arenicolák a mi gilisztáinkhoz hasonlóan a talajt nagy tömegben nyelik, melyből a szerves részeket a gyomor és a bél válogatja ki. A féreg, hogy a testén át evett homoktól megszabadítsa magát, földigilisztáinkhoz hasonlóan a fenék szintjére jő föl. Az ilyenképpen a szájadék fölé lerakott homokhalmocskák éppúgy árulói a homokférgeknek, mint ahogy hasonló esetben gilisztáinkat is a kitúrt földről találjuk meg.
A féreg csöve a homokban mélyre levezet s abban az állat rendkívüli ügyességgel tűnik el. Ezért a homokba mélyen alá kell feszítenünk, hogy az állatot, amennyiben az egyáltalán fönn van, menekülése honnan származnak a nagy férgek elfoghassuk. A vízbe kivett állat igen lassan mozog. Ilyenkor sárgás-zöldes folyadékot választ el.
Ha homokra tesszük, gyorsan beássa magát, miközben a következőképpen jár el: A fúrás kezdetén a mellső gyűrűk térfogatukban lassanként veszítenek egész odáig, hogy a következőbe betolhatóvá válnak.
Honnan származnak a pápai férgek? A soksörtéjűek, igen kevés kivétellel, rendszerint vált ivarúak. A fiatal nemzedék meglehetősen bonyolult metamorphosison megy keresztül.
Ha a néhány mellső gyűrű visszahúzódott, a testvég mintegy lemetszetté válik. Ha ezt elérte a féreg, fejét a homokra nyomja s a behúzott gyűrűket kúpformában hirtelen és nagy erővel előretolja, miközben hosszabb utat fúr magának. Mivel az ilyenképpen keletkezett a kopoltyúkat még nem fogadhatja be, a következő pillanatban a járatfúrásra előretolt gyűrűk felfúvódnak, megvastagodnak s így az utat kiszélesítik.
E közben az előnyomulás közben a test mellső része ragadós anyagot választ el, mely a környező homok belső rétegét gyöngéd csővé ragasztja össze. Ez a nyálkás homokréteg gátolja meg a járatok beomlását.
Az Arenicola az ilyenképpen elkészített csőben sörtepamatai segítségével mászkál le és fel. A Clymeniák vagy Maldanidák családjában is hasonló eltéréseket találunk a test különböző szakaszainak kiképződésében.
Példaként a Praxilla collaris Clap. Arenia -t említjük fel. Praxilla collaris Clap. A praxillák teste két külön szakaszra különödik.
