Prokontra.hu
Hírek és információk

Hosszú Katinka: annyira kivoltam, hogy szó szerint belehánytam a medencébe

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Egy edzőtábor és két verseny után, igaz, ha csak rövid időre is, de újra itthon van Hosszú Katinka, akivel az elmúlt hetekről, az idei évkezdésről, a motivációról és természetesen a legfontosabb célról is szó volt abban az interjúban, amelyet ironswim.hu-nak adott.

Katinka szerint a tavalyi zaklatott esztendő után jó, hogy megvan a terv, megvannak a célok, mikor mit kell csinálni. Ezerszer könnyebb, mint egy évvel ezelőtt. Annál szörnyűbb dolgot elképzelni sem tud, mint amikor nincs meg az irány, és az ember nem tudja, miért dolgozik, miért kel fel reggelente az ágyból:

“Én sem vagyok robot, nem úgy kelek fel minden nap, hogy Tokióban megnyerem az olimpiát. Ma például könnyen keltem, mert tegnap utaztunk haza Luxemburgból, délután csak pihentem, az otthoni dolgokat intéztem. Nekem ez volt a vasárnap a verseny után, kipihentem magam. Ilyenkor energikus vagyok, alig várom, hogy menjek a tornaterembe, ahogy ma reggel is. Ha megkérdezel pénteken, egész mást mondanék. Olyankor én is rányomok a szundira, háromszor is, már be van építve a rutinomba. Saját taktikám van arra, hogy győzzem meg magam a felkelésről. Mivel szeretek kávézni, és a kávé pozitív gondolatokat ébreszt bennem, azt mondom, hogy kávézom egyet az ágyban, persze ilyenkor már nem is fekszem vissza. Utána eszembe jut, hogy Árpi és a csapattársaim is felkeltek, most írjak nekik egy sms-t, hogy mégsem megyek. A nehezebb pillanatokban én sem vagyok annyira motivált, csak apró lépésenként haladok, örülök a kis győzelmeknek és a vége természetesen az, hogy itt vagyok reggel hatkor.”

A háromszoros olimpiai bajnok tavaly karácsony után edzőtáborba utazott. Úgy gondolja, az bejött, hogy januárban, amikor itthon sötét van és hideg, tombolnak a vírusok, ők kint a napon tudnak 30 fokban edzeni. A délutáni edzéseket gyakran az óceánparton tartották, ott tornázták, futottak. Sokkal jobb, mint márciusban edzőtáborozni, mert az egész évre ad egy hatalmas lökést:

“Ám az is biztos, hogy legközelebb nem megyünk ilyen messzire. Ez a 11 órás időeltolódás még nekem is sok volt, pedig bőven van tapasztalatom benne. Visszafele még nehezebb volt az átállás, az első versenyen éreztük is, az egész csapat teljesen kivolt Antwerpenben.”

Antwerpenben az átállás óriási nehézség volt, kedden értek haza Hawaiiról, és csütörtökön már utaztak a versenyre. A luxemburgi Euro Meet-en 2013-ban indult először, és öröm látni, hogy egyre profibb a verseny, a szervezők nagyon odafigyelnek az úszók és az edzők visszajelzéseire:

“Most például az előfutamokból a legjobb három futam lement egy óra alatt, így nem kellett órákat ott töltenem, tudtam pihenni a délutáni döntőkre. Ez iszonyatosan nagy segítség az úszóknak. Luxemburgban a cél az volt, hogy minden számban jobbat ússzam, mint az első versenyen, ez sikerült is. Szeretek sok versenyre járni, mert gyorsan jönnek a visszajelzések, hogy egy-egy számban mire kell odafigyelnem, milyen technikai dolgokon kell még javítanom. Versenyeken sokkal szembetűnőbbek ezek az apróságok, mint edzésen. Összességében tehát elmondhatom, hogy a visszajelzések alapján jó úton haladunk.”

Kiemelte, a tavalyi év abból a szempontból hasznos volt, hogy leülepedett benne az is, honnan hova jutott. Egy idő után, ha mindig csak előre nézel, másképp látod a dolgokat, néha igenis vissza kell tekinteni, megnézni, honnan indultál. Tapasztalt versenyzőként már jobban tud figyelni a szervezetére, megpróbálja nem túlterhelni magát , mert ez gyakori hibája, inkább megcsinálja még tízszer, hogy biztosan jó legyen:

“Nagyon sok mindent a versenyzőnek tudnia kell magáról, hisz a nap végén az úszónak kell úgy éreznie, hogy elég volt vagy kell még. A megerősítés ugyanakkor fontos, és szerintem Árpi nagyon jó külső szem, jól meg tudjuk beszélni a dolgokat. Egyre szigorúbb, egyre magabiztosabb. Azt azért el kell ismerni, hogy nincs könnyű helyzete, mert sokkal nehezebb beleállni a munkába egy tapasztalt versenyzővel, mint felnevelni egy tehetséget, amikor edző és tanítvány együtt csiszolódnak, nőnek. Ám Árpi nagyon rugalmas, jól kezeli a helyzetet. Muszáj brutálisan őszintének lenni! Ha valami nem tetszik, azonnal mondani kell, és ez mindkét részről jól működik.”

Hosszú elmondta, nem tudja elképzelni, hogy ennek valaha vége lesz! A luxemburgi verseny is jó megerősítés volt számára, belül olyan boldogságot érzett vasárnap, nem érdekelte, hogy ki nézi, hányan vannak körülötte, örült, hogy ott van, és újra rájött: imádja csinálni az egészet:

“Pedig a 100 gyorson, három megnyert szám után, már annyira kivoltam, hogy szó szerint belehánytam a medencébe, de úsztam tovább. Számomra maga az út a legjobb! Én az útban találtam meg a szépséget, imádom! Ezt éreztem már Rió előtt is, tudom, milyen érzés volt előtte és utána, van összehasonlítási alapom. Tudom, mennyire élveztem a felkészülés időszakát, az odáig tartó utat. Úgy gondolom, minden embernek meg kell találnia azt az utat, ami az övé. Én most a saját utamon haladok, és az úszásban is sok kihívás van még, nagyon dinamikusan fejlődik ez a sportág. Minden értünk, az úszókért történik. Élvezem ezt az utat, a tokiói felkészülést, az úszásban zajló változásokat!”

/A teljes interjú az Ironswim.hu oldalon olvasható el/

Photos: Gian Mattia D’Alberto /LaPresse & Iron Swim

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó