Prokontra.hu
Hírek és információk

Kerékgyártó István: érthetetlen, hogy ezt a gazemberséget miért támogatják milliók

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Kerékgyártó István a 2010-es évek Magyarországáról ad kíméletlen látleletet a Hurok című darabjában. Szerinte az elmúlt nyolc évből azt lehet leszűrni, hogy nyalással, kapcsolatokkal lehet érvényesülni. Az íróval a Heti Világgazdaság készített interjút.

A szerző kitért arra, hogy valóban a fenyegetések, a kenőpénzek, a elsíbolt pályázatokkal behálózott függőségi viszonyok a legjellemzőbbek – e korunkra:

“Egy szűk elit és haverjai világában élünk, verseny nélküli vadkapitalizmusban. A kapitalizmus lényege a verseny, a pályázaton az győz, aki a jobb. Az előző kormányoknál sem volt hiány ocsmány beszédből, a másik lealázásából. De főleg az elmúlt nyolc évre jellemző, hogy nyalással, kapcsolatokkal lehet érvényesülni. És ennek súlyos következményei lesznek, mert nem a jobbik győzi le a rosszabbakat, hanem a behódolók nyerik meg a játszmát. Azért izgatott a téma, mert a rendszerváltás után különös változáson mentünk át a pénzhez való viszonyunkban. A szocializmusban nem voltak ennyire kirívóak a vagyoni különbségek.”

Hangsúlyozta, az átlagember nem is érti a sok nullát, fogalma sincs a százmilliók és a milliárdok értékéről Felerősödtek a különbségek: az új tőkés réteg a semmiből keletkezett. Persze a botcsinálta tőkés nem tudja, hogyan kell viselkednie új szerepében, hiszen nem látott mintát:

“Nem szervesült Mészáros Lőrinc feneke alá a terepjáró, főleg nem luxusjacht, a politikus hátára a Louis Vuitton táska, Lázár János bazári majomként pompázik rikító vadászöltözékében,. és az is elég komikus lehet, ahogy Orbán Viktor zsebre tett kézzel gubbaszt a milliárdokért berendezett, múzeumi tárgyakkal teletömött dolgozószobájában a rosszul szabott, kihízott öltönyében.”

Kiemelte, újra kialakult a feudális cseléd-vagy szolgatempó, ennek minden jellemző vonásaival:

“Mindenki mindent megtesz azért, hogy megszerezze a pénzt, befekszik a felette levőnek, és megalázza az alatta levőt. Az elején milliárdos pályázatok, zsebre tehető százmilliók röpködnek, aztán, ahogy ereszkedünk lejjebb a társadalmi ranglétrán, tízmilliós veszteségek következnek, míg eljutunk a drogos fiúig, akinek százezer forintért akarják elvágni a torkát, meg a közértpénztárosig, aki tizenötezret vesz ki a kasszából, ezért rúgják ki.”

Beszélt arról is, mennyire hagyatkozott a saját gyűjtéseire a társadalmi lánc felépítésében:

“Egy üzletlánc egykori tulajdonosaként sok leltárt láttam, árupakolás közben beszélgettem boltosnőkkel, pénztárosokkal, ismerem ezt a világot. A minisztériumi közeget is közelről láttam, dolgoztam helyettes államtitkárként. A melegek és a drogosok zsargonja viszont ismeretlen volt a számomra. Baráti körben beszélgettem olyanokkal, akik felvállalják a másságukat, és olyanokkal is, akik rejtőzködnek.”

A darabot sehol akarták bemutatni, elmondta, hogy kifogásolták, túl kiszámítható a történet, nem olyan durva világban élünk, mint amit ábrázol:

“Megértem, hogy színházigazgató a társulatért felel, és nem akar konfliktusokat felvállalni. A Bajnok című Pintér Béla-darabról Tarlós István utólag azt nyilatkozta, neheztel Máté Gáborra, amiért műsorra tűzte. Könnyebb nekem one man show-t csinálni, hiszen író vagyok, és a könyvkiadók bátrabbak. Szomorú, hogy a színházi körökben ma nagyobb a félelem, mint mondjuk a nyolcvanas években volt. Bátor, izgalmas előadások születtek akkor Kaposváron, Szolnokon, Kecskeméten. A megyei elvtársak nem értették, hogy miről szólnak. Aczél György pedig hagyta. Mindenesetre örülök, hogy Orlai Tibor bevállalta a Hurok bemutatását.”

A szerző hozzátette, mindannyian benne vagyunk a mostani rendszerben. Az egyik kedvenc írója Hrabal, akinél Kelet-Európa tele van botladozó, idétlen, ám szeretni való hülyékkel:

“Elmondhatjuk magunkról, hogy a múltban mindig ránk erőltettek valamit. Most viszont a világ boldogabb feléhez tartozunk. Ajándékba kaptuk a szabadságot, az unióhoz való csatlakozást, a NATO-tagságot. Erre mit csinálunk? Most magunktól indultunk a szakadék irányába, szidjuk az uniót, a NATO-t. A kormányoldal részéről értem én, hiszen ezek nélkül könnyebb lopni, senki nem szól bele, hogyan bontják le a demokratikus intézményeket. Az viszont érthetetlen, hogy ezt a gazemberséget miért támogatják milliók. Nincs mivel felmenteni magunkat.”

/A teljes interjú a HVG.hu oldalán olvasható./

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó