Prokontra.hu
Hírek és információk

Krusovszky Dénes: a kultúrát nem lehet leváltani

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

A pályáját költőként kezdő Krusovszky Dénes néhány éve novellistaként, tavaly pedig regényíróként is színre lépett. Akik már nem leszünk sosem című regényét a harmincasok generációs regényeként méltatják. Az alkotóval a 168 óra készített interjút.

Az író kitért arra, hogy a rendszerváltás körül érezni lehetett valamiféle euforikus várakozást, nemcsak például a társadalmat sújtó munkanélküliség miatt, hanem amiatt is, hogy bár megszűnt a cenzúra, gyakorlatilag senki sem tudta kezelni a közbeszédben megjelenő eltérő véleményeket:

“Ebben sincs nagy fejlődés azóta, ami rámutat arra, hogy a problémáink most sem oldódnának meg egy csapásra egy kormányváltástól. Ma ugyanúgy nem tudnánk mit kezdeni sok mindennel, mint 1989 után. A problémáink gyökerei valójában sokkal mélyebbre mennek. Attól tartok, a lényegi nehézségekkel szemben akkor is ugyanúgy meg kellene küzdenünk, ha a Fidesz hirtelen megbukna. Persze most úgy látszik, az ő bukásuk szükséges ahhoz, hogy egyáltalán a valódi kérdésekkel lehessen foglalkozni, de még mindig nincsen válsz arra, hogy akkor mihez kezdenénk.”

Történelmi problémának tartja, hogy Magyarországon nincs erős polgárság, nem is volt, nincs civil tőke, ezért könnyű mindent centralizálni, az államhoz becsatornázni:

“Ezt mindenképpen meg kellene haladni társadalmilag, ám most mintha az lenne a vágyálom, hogy egy kormányváltás egy csapásra mindent megoldana. Holott nemcsak ennek a nyolc évnek–és ki tudja, meddig tart még–a problémáit kellene kezelni, hanem ott van mindaz, ami azelőtt történt vagy épp hogy nem történt. Vehetjük például az oktatást, arra lenne szükség, hogy egy független, reflektív, nemzetközi szinten is eligazodni képes értelmiség kerüljön ki az egyetemekről. Ezzel korábban is sok gond volt, egyik kormány sem találta meg a megfelelő kereteket hozzá, ez a mostani rezsim pedig az egészet sutba vágja valamiféle délibábos vulgárkapitalista piacorientáltság örve alatt. Ebben sok perspektíva nincs.”

Krusovszky gyakran megszólal az irodalmi életet érő politikai támadások miatt. Hangsúlyozta, van egy fiatal, kritikus irodalmár közeg, amelynek egyes tagjai aktívan fellépnek ilyen ügyekben. A fiatal irodalmárok szervezeteinek a kiállását ugyanakkor nem éreztem elég erősnek, és most sem érzem annak, legyen szó a József Attila Körről, vagy a Fiatal Írók Szövetségéről. De hát nyilván ők is nehezített pályán mozognak. Azt is gondnak tartja, hogy a szellemi élet kontextusa is nagyon megváltozott, és eleve már ezt is nehezen követik, akik még egy korábbi helyzetben szocializálódtak:

“A vitathatatlan szellemi tekintély pozíciója kicsúszott az irodalmárok és igazából mindenki lába alól. Van ez a régi és amúgy elég nyomasztó bon mot Illyés Gyulától, hogy Magyarországon a vízügyi kérdéseket is a költőknek kell elintézniük. Nahát ez ma már nem áll, sőt inkább fordítva van, költészeti ügyekben is sokszor vízügyesek akarnak iránymutatók lenni. Nézzük csak meg, mi történik épp a tudományos akadémiával. A régi tekintélyi helyzetet visszasírni nagy önáltatás ma már.”

Hangsúlyozta, egyelőre azzal is elégedett lenne, ha az önámítást felváltaná egy erősebb igény a valóság megértésére, illetve a tájékozódás és kapcsolatépítés:

“Azt is hiányoltam egy kicsit, hogy a fiatal írók együttműködjenek más civil szervezetekkel fontos társadalmi ügyekben. Nem kell az irodalomnak kizárólag erről szólnia, de ha adódik vagy létrehozható ilyen helyzet, akkor kihagyott lehetőség nem élni vele. Az irodalom társadalmi jelentősége ma már nem abban áll, hogy egy híres író azt mondja, ez vagy az rossz dolog, hanem abban, hogy szóba tudunk állni a többi civil szervezettel. Vannak szerzők, akik nagyon sokat tesznek ezen a téren, Erdős Virág, Röhrig Géza, mások is. De ez egyéni elhatározás alapján zajlik, míg a szervezetek, amelyek ennek a katalizátorai lehetnének, sokszor túlóvatoskodják ezt.”

Meggyőződése, hogy a kultúrát a Fidesz által próbált módon –új kulturális klientúra létrehozása— leváltani nem lehet. Hozzátette, bár mindig kérdés. hogy hosszú távon milyen torzulások történhetnek, a kultúrcsere réme azért mégsem valószínű:

“A hatalmi cél nyilvánvalóan az, hogy szépen-lassan minél több szerzőt bezupáltassanak, hiszen aki egyszer valamilyen kegyet elfogadott, az már nem fog ugyanolyan vehemensen pattogni később. Anakronisztikus, feudális logika, kétségtelen, de nem biztos, hogy hosszú távon nem tud majd ebből valóban profitálni a rendszer.”

/A teljes interjú, a 168 óra oldalán olvasható el/

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó