Prokontra.hu
Hírek és információk

Lovasi András: tök vicces végignézni, hogy akiből KISZ-titkárok lettek volna annak idején, azok mivé váltak mára

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

A popzene közönsége alapvetően apolitikus, tehát a kultúrharccal a rendszer csak ellenségeket szerezhet, míg megnyerni valójában nincs is mit. A jó hír az, hogy a műfaj megmaradásához nem kell semmi, undergroundban is működik – erről is beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Lovasi András.

Szóba került, hogy az utóbbi egy évben felpörgött a kultúrharc, ami nem kerülte el a popszakmát és személy szerint Lovasit sem. Szakács Árpád a Magyar Időkben rótta fel a hazai rádióknak, hogy libsi létére játsszák a dalait:

“Ez a csávó hülyeségeket ír, amit gondolom, valami belső düh mozgat. Tudtommal nem játsszák a dalaimat a rádióik. Mondjuk, én nem is hallgatom őket, tehát csak a nyilvános statisztikákból tudom. Egyébként meg azt gondolom, van egy pont, amikor valószínűleg nem éri meg újabb frontot nyitni. A popzene közönsége alapvetően apolitikus, tehát a kultúrharccal a rendszer csak ellenségeket szerezhet, míg megnyerni valójában nincs is mit. Ezt a józanabb kormányzati politikusok is értik.”

Hangsúlyozta, a rendszer logikája alapján sajnos az is benne van a pakliban, hogy a kultúrharc terepe lehet idővel akár ez a szféra is. És aki nem szimpatikus, abból ellenség lesz:

“De ezzel nem kell foglalkozni, rettegni, huhogni nem fogok. Mert ha így alakul, akkor is, mi van? Semmi. Ennek a műfajnak óriási erénye, hogy bármilyen körülmények között, undergroundban is működik.” /……. / “Ami történik Magyarországon, azt mi csináljuk, valóban, főleg az én generációm. Nem más a felelős mindazért, ami itt történik. Egyébként tök vicces végignézni, hogy akiből KISZ-titkárok lettek volna annak idején, azok mivé váltak mára. A műsort élvezzük, mert pont olyan, mint egy jó sorozat, ahol a szereplők bizonyos szituációkba kerülve úgy cselekszenek, ahogy az logikusan várható. Van, aki elbukik, van, aki felülhet a talapzatra. Inkább csak az a baj, ha hirtelen kijönnek a karakterek a tévémből, és leülnek a nappalimban, töltenek a boromból, és azt mondják mosolyogva: „itt leszek ezentúl”.”

Beszélt arról, hogy hosszú évek óta fix program a naptárban a Fishing on Orfű június közepén. Most kevesebb szponzorral, ám emberközelibb hangulattal hirdetik a fesztivált. Lovasi hangsúlyozta, klasszikus fesztiválszponzorokat ők sem akartak, olyanokat, akik a nézők képébe tolják a saját termékeiket:

“Egyébként a normális cégek marketingosztályain ezt már nem is erőltetik annyira. Az, hogy Magyarországon úgy alakultak a dolgok, hogy egy csomó nagy szponzor csak politikai sugallatra támogat bizonyos fesztiválokat, ez másik kérdés. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ez bennünket elkerül. A FOO egy apolitikus fesztivál. Annyira nem kellenek a szponzorok, hogy ezt a szemléletet feladjuk.”

Kitért arra, hogy amikor a Paks II. beharangozása idején az atomerőmű, vagy valamelyik köré szerveződött cég megkereste őket, hogy jönnének a propagandakamionnal meg a milliókkal, hogyan reagáltak:

“Én a magam részéről nem rokonszenvezem a projekttel, de nem vagyok szakember. És nem is mondtuk azt, hogy nem jöhetnek. Felajánlottuk nekik, hogy ugyanakkora területet kapnak, ugyanannyi pénzért, vagyis ingyen, mint amekkorát a zöldek a szomszéd placcon a civil utcában. Az egészből persze nem lett semmi.”

Lovasi András - jegy.hu
Lovasi András - jegy.hu

Lovasi az állami szponzoráció kapcsán elmondta, próbál abból kiindulni, hogy ez egy normális ország. Persze nem az, de mégis. Elmondta, hogy a Nemzeti Kulturális Alap többek között a popzenéből, konkrétan a hanghordozók jogdíjaiból tesz szert jelentős bevételre:

“Ebből az iparág visszakap pályázatok útján valamennyit, az elvont összeg körülbelül a felét. Aztán megkapjuk, hogy az adófizetők pénzéből a libsiket támogatják. Ez csúsztatás. L. Simon Lászlóval 2011-ben nyílt levelekben vitáztunk arról, mi volna a helyes. Most már visszasírjuk, mert vele legalább vitatkozni lehetett, és nem volt az irányunkban eleve rosszindulatú.” /……. / “Elvonás helyett némi plusztámogatással egyébként létre lehetne hozni egy programot, amellyel fel lehetne építeni a magyar popzenét úgy, hogy valóban exportképes legyen. Ez régi vesszőparipám, mert ha máshol nem, az európai zenei piacon igenis lehetne keresnivalónk.”

A kulturális tao szerinte kevésbé érintette a popbizniszt, mint, mondjuk, a színházat. De tény, hogy kialakult az arénaiparág, ami vastagon támaszkodott a taóra. Ez érthető, hiszen a promóterek, menedzserek egyébként a saját pénzüket kockáztatják:

“Tudtuk, melyik produkció bűzlik messziről a pénzlenyúlástól. De a rendszer eleve kiskapukkal lett kiépítve, a kitalálói működtették a legnagyobbat nyúló hálózatot. Jobb lett volna, ha ezt a rendszert nem egy tollvonással szüntetik meg, hanem a jogszabályok módosításával bezárják a kiskapukat. Úgyhogy most kevesebb lesz a szuperkoncert, és csak azok vágnak bele, akiknek tuti a telt ház. Vagy máshonnan kapnak 20-25 milliót, mondjuk a miniszteri keretből.”

/Az interjú teljes szövege a Magyar Hang, 2019. évi 5. számában olvasható./

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó