Prokontra.hu
Hírek és információk

Molnár Áron: ellenzékiség számomra az ostobaság, az embertelenség és a gyűlölet elleni kiállást jelenti

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Azért foglalkozik a noÁrban közéleti rappel, hogy egyszer majd ne kelljen félni Magyarországon. Ellenzéki balekoskodásról, függetlenségről és a Figyelő-ügyről is szó esett abban az interjúban, amelyet a Magyar Narancs készített, Molnár Áron színésszel, raperrel, aktivistával.

A művész kitért arra, a színházban a szerep problematikáján keresztül próbált beszélni a saját problémáiról, és úgy érezte, az előadásokban nincsenek meg az eszközei arra, hogy a közügyekkel foglalkozzon, amik már akkor is intenzíven érdekelték. Esténként sokat beszélgettek a többiekkel arról, milyen borzasztóak a dolgok, de csak beszélgettek. „Tegyünk valamit? Igen. Még egy sört? Igen.” Ebből lett elege, amikor elkezdte a noÁrt:

“Felháborított 2014-ben Kerényi Imre nyilatkozata, miszerint a Színművészeti Egyetemen a buzilobbi diktál. Egyáltalán mi az, hogy buzilobbi? És miért fogad közöny egy ilyen kijelentést? Lementem az Úri muriba, a színműsök törzshelyére, és azt láttam, hogy a fiatalok egyáltalán nem reflektálnak a helyzetre. Csak a sör melletti világmegváltás ment, mint a Vígben. Úgyhogy gondoltam egyet, felhívtam Kiss László Marcell operatőr barátomat, és előadás után leforgattuk a videót. Három óra alatt, indulatból csináltuk, de megszületett bennem a felismerés, hogy ez egy érvényes platform lehet.”

Az a céljuk, hogy önfenntartók legyenek. Ez szerelemprojekt, de a szakmai stáb nem dolgozhat örökké szívességből. Ehhez keresnek most mecénásokat. Az a terve, hogy másfél év alatt ír még 5-6 számot, és vesz egy színpaddá alakítható buszt, amivel mobil koncerteket adhatnak:

“De nemcsak koncerteznénk, hanem egész napos, interaktív foglalkozásokat tartanánk különböző civil szervezetekkel az emberi jogokról és a közügyekért való kiállásról. Úgy képzelem el, mint a Civil Szigetet a Szigeten. Azért sem vállaltam új színházi bemutatót az elmúlt két évben, mert ennek a megvalósítása most sok energiámat lefoglalja.”

Megérti, ha valaki szájbarágósnak érzi a dalokat, de a noÁrral nem Eminem nyomdokaiba akar lépni, hanem beszélgetést katalizálni bizonyos témákról. A noÁrnál alapos kutatás előzi meg a szövegírást.:

“Az új számunk a hajléktalanok helyzetéről szól, amihez a TASZ-szal, az Utcajogásszal, a Menhely Alapítvánnyal és A Város Mindenkié aktivistáival is beszélgettem, hogy minden egyes mondatnak hitele legyen. Ebből a tudásanyagból igyekszem aztán olyan dalt írni, amely továbbgondolásra és cselekvésre sarkallja az embereket. Belinkelhetném az Utcajogász cikkét is, amelyben elmagyarázzák, hogy a szállókon 50 ezer hajléktalan jut 10 ezer férőhelyre, de a száraz tények sokszor nem váltanak ki érzelmi hatást. Egy rap viszont igen. Ha valaki meghallgatja, talán belegondol, hogyan élne meg ő havi 20-30 ezer forintból. Mit enne, mit inna? Tudna így létezni egyáltalán?”

Hangsúlyozta, a noÁr pártpolitikailag független: oda áll, ahol az emberséget képviselik. Ha manapság az a jobboldaliság, hogy azt írják az emberről, aki Párizsban megmentett egy erkélyről lógó kisgyereket, hogy a kerítésmászó migránsnak most az egyszer jól jött a tudása, akkor ellenzéki:

“De ez az ellenzékiség számomra az ostobaság, az embertelenség és a gyűlölet elleni kiállást jelenti. Ha az ellenzék képviseli az ostobaságot, az ellen fogok felszólalni. Az oktatás vagy a hajléktalanok helyzete a rendszerváltás óta problémát jelent, de az elmúlt években csak tovább rontottak rajtuk, többek közt azzal, hogy kriminalizálták a hajléktalanok életvitelét. Ez már rég nem pártpolitikai, hanem emberjogi kérdés. Aki tenni akar valamit, menjen ki az utcára, és osszon levest, ne a Parlamentben balekoskodjon kétharmados többség mellett, mert annak semmi értelme nincsen. Meg kéne már végre haladni ezt a jobboldali–baloldali ellentétet, és új narratívát teremteni, amelyben az emberek biztonságban, érvekkel vehetnek részt a fontos ügyekről szóló vitában, és nem pártpolitikai érdekek mentén.”

A színész beszélt arról, a Figyelő újságírója is azt kérdezte tőle, hogy mitől kell ma félni. Szerinte ez csak ellenzéki mítosz, őszerinte viszont sok dologtól kell félni:

“Például attól, hogy a gyűlöletideológiák közepette felnő egy generáció, amely azért akar rendőr vagy katona lenni, hogy megvédje a szüleit a migránsoktól. Félni kell attól, hogy az emberek nem merik vállalni a véleményüket, mert akkor elveszíthetik a munkájukat. Félni kell attól, hogy ha diákként elmész egy tüntetésre, fegyelmit kapsz. És nagyon kell félni attól, hogy a civil szervezetekre, melyek rengeteg segítséget nyújtanak a társadalomnak a tisztánlátásban, az emberek ellenségként tekintenek. Ha külföldi ügynöknek bélyegzik a civileket, azzal romba lehet dönteni egy társadalmat. A noÁrral ezek ellen szeretnék tenni, hogy egyszer majd ne kelljen félni.”

/A teljes interjú a Magyar Narancs oldalán olvasható./

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó