Prokontra.hu
Hírek és információk

Soros György: Európa, légy szíves ébredj fel

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Ezzel a címmel közölte Soros György cikkét a Project Syndicate sajtóügynökség, amely jelentős elmék cikkeit közli és teszi hozzáférhetővé a világ számos sajtóorgánuma számára.

Soros szerint:

Európa belső és külső ellenségtől való megmentésében az az első lépés, hogy fel kell ismerni, milyen hatalmas fenyegetést jelentenek. A második az alvó Európa-barát többség felébresztése és mozgósítása azoknak az értékeknek a védelmére, amelyekre az Európai Uniót alapozták. Európa alvajáró módjára a feledés felé tart, és az európai embereknek fel kell ébredni, amíg nem késő. Ha nem ébrednek fel, Európa azt az utat fogja bejárni, mint a Szovjetunió 1991-ben. Úgy tűnik, hogy sem a vezetőink, sem az egyszerű polgáraink közül senki nem ismeri fel, hogy forradalmi pillanatban járunk, a lehetőségek száma nagy, és a végeredmény nagyon bizonytalan. Legtöbben azt feltételezzük, hogy a jövő többé-kevésbé hasonlítani fog a jelenre, de ez nem szükségszerűen lesz így. Hosszú és eseményekben gazdag életem során sok olyan időszaknak voltam tanúja, amelyet radikális egyensúlyhiánynak nevezek. Ma ilyen időszakban élünk ismét.

A következő fordulópont a 2019 májusában tartandó európai választás lesz. Sajnos az Európa-ellenes erők versenyelőnyben lesznek a szavazáson. Ennek számos oka van, köztük a több európai országban változatlanul fennálló, elavult pártrendszer, az, hogy gyakorlatilag lehetetlen az uniós szerződések megváltoztatása, valamint, hogy nincsenek megfelelő eszközök arra, hogy megfegyelmezzék azokat a tagállamokat, amelyek megsértik az EU alapjait képező értékeket. Az EU kötelezni tudja a csatlakozni kívánó országokat az uniós jogok betartására (aquis communautaire), de nincs megfelelő kapacitása arra, hogy a tagállamokat is erre kötelezze. Az elavult pártrendszer akadályozza az EU alapvető értékeinek megőrzésére törekvőket, de segíti azokat, amelyek ezeknek az értékeknek a helyére valami egészen mást akarnak állítani. Mindez érvényes egyes tagállamokra, de még inkább a transz-európai szövetségekre. Az egyes államok pártrendszerei azokat a megosztottságokat tükrözik, amelyeknek a 19. és a 20. században volt jelentősége, például a tőke és a munka közötti konfliktust. Ma azonban az Európa-barát és Európa-ellenes erők között húzódik az a szakadék, és ennek roppant jelentősége van.

Az EU domináns állama Németország, és az ország domináns politikai szövetsége a CDU és CSU között tarthatatlanná vált. A szövetség addig működött, amíg Bajorországban nem volt jelentős párt a CSU-tól jobbra. Ez megváltozott a szélsőséges AfD felemelkedésével. A tavaly szeptemberi tartományi választáson a CSU hat évtizede legrosszabb eredményét érte el, és az AfD első ízben bevonult a tartományi parlamentbe. Az AfD felemelkedése megszüntette a CDU/CSU szövetség létjogosultságát. Ezt a szövetséget azonban nem lehet szétszakítani, hacsak nem írnak ki új választásokat, ezt viszont sem Németország, sem Európa nem engedhet meg magának. A jelenlegi kormányzó koalíció nem tud annyira Európa-barát lenni, mint amennyire az lehetne, ha az AfD nem fenyegetné a jobb szárnyát.

Ám a helyzet egyáltalán nem reménytelen. A német Zöldek az egyetlen következetes Európa-barát párttá lettek az országban, és népszerűségük növekszik, miközben úgy tűnik, hogy az AfD népszerűsége elérte a csúcsát – kivéve a volt kelet-német területeken. A CDU/CSU szavazóit azonban most olyan párt képviseli, amelynek az európai értékek iránti elkötelezettsége ambivalens.

Az Egyesült Királyságban is az elavult pártstruktúra akadályozza meg, hogy a népakarat megfelelő kifejeződésre találjon. Mind a Munkáspárt, mind a Konzervatív Párt belsőleg megosztott, de vezetőik, Jeremy Corbyn, illetve Theresa May annyira eltökéltek a brexit megoldásában, hogy a cél elérése érdekében megegyeztek az együttműködésben. A helyzet annyira bonyolult, hogy a britek csak gyorsan túl akarnak esni rajta, noha a brexit az ország életét évtizedekre meghatározza majd.

Ám Corbyn és May lepaktálása fokozta az ellenkezést mindkét pártban, és a Munkáspárt esetében ez már-már lázadáshoz közelít. A Corbyn és May találkozója utáni napon a kormányfő bejelentett egy programot az elszegényedett észak-angliai brexit-párti választókörzetek támogatására. Corbynt most azzal vádolják, hogy elárulta ígéretét, amelyet a Munkáspárt 2018 szeptemberi pártkonferenciáján tett: azaz, hogy támogat egy második brexit-népszavazást, amennyiben nem lehet új választásokat kiírni. Lassan a nyilvánosságban is tudatosulnak a brexit következményei. Minden nappal fokozódik az esély, hogy február 14-én elutasítják May megállapodás-tervezetét. Ez esélyt adhat egy új népszavazásnak, vagy még inkább az 50. cikkely britek kezdeményezte visszavonásának.

Olaszország hasonlóan kellemetlen helyzetben van. Az EU fatális hibát követett el 2017-ben a dublini egyezmények erőltetésével, amelyek aránytalan terhet rónak azokra az országokra – mint amilyen Olaszország is –, ahol a menekültek először lépnek az EU területére. Ez a többnyire Európa- és bevándorlásbarát szavazókat 2018-ban az Európa-ellenes Liga és az Öt Csillag párt karjaiba kergette. A korábban domináns Demokrata Pártot eluralta a káosz. Ennek nyomán a szavazóknak az a jelentős része, amely továbbra is Európa-barát, nincs kire szavazzon. De már megkezdődött egy egységes Európa-barát lista szervezése. A pártrendszer hasonló újrarendeződése zajlik Franciaországban, Lengyelországban, Svédországban, és vélhetően másutt is.

A transz-európai szövetségeknél azonban még rosszabb a helyzet. A nemzeti pártok legalább rendelkeznek valamiféle gyökérrel a múltból, de a transz-európai szövetségeket kizárólag a pártvezetők önérdeke vezérli. A fő bűnös az Európai Néppárt (EPP). Szinte teljesen nélkülözi az elveket, ezt demonstrálja az is, hogy pusztán a többsége, valamint az EU vezető tisztségei feletti ellenőrzés megőrzése érdekében kész eltűrni, hogy továbbra is tagja maradjon a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor Fidesze. Az EPP-hez képest az Európa-ellenes erőknek legalább vannak bizonyos elveik, még ha azok gyűlöletesek is.

Nehéz elképzelni, hogy hogyan kerülhetnek ki győztesen az Európa-barát pártok a májusi választáson, hacsak nem helyezik Európa érdekeit a sajátjaik elé. Lehet azzal érvelni, hogy az EU-t meg kell őrizni ahhoz, hogy radikálisan átalakítsák. Ez azonban az EU megfontolásainak megváltoztatását követelné meg. A jelen vezetés olyan, mint a szovjet Politikai Bizottság volt, a rendszer összeomlása után: úgy osztogatja az ukázokat, mintha azoknak lenne még bármiféle jelentősége.

Hogy belső és külső ellenségeivel szemben megvédelmezhessük Európát nélkülözhetetlen, hogy felismerjük annak a veszélynek a hatalmas voltát, amelyet ezek jelentenek. Hasonlóan fontos az Európa-barát többség felébresztése, valamint mozgósítása azon érdekeknek a megvédelmezésére, amelyekre az Európai Uniót egykor alapozták. Ellenkező esetben az egyesült Európáról szóló álom a 21. század rémálmává válhat.

/A teljes interjú a Project Syndicate oldalán olvasható./

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó