Prokontra.hu
Hírek és információk

Száz éves a női választójog az Egyesült Királyságban

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

„Ha nincs szavazati jogunk és nem vehetünk részt a törvényhozásban, akkor a törvények sem vonatkoznak ránk, így ennek megfelelően fogunk viselkedni.” Ezt vallották a korabeli Nagy-Britanniában a szüfrazsett mozgalom lelkes követői. Ők a női választójogért harcoltak, kezdetben tömegtüntetéseken követelték a választójogi reformot, de alig egy év alatt radikalizálódtak. Idén 100 éve, hogy a nők élhettek választójogukkal a szigetországban.

Ma pedig az 1918. december 14-i általános választások centenáriuma van, amikoris az első hölgyet beválasztották az Alsóházba.

Sufragettes tw
Korabeli fotó egy szüfrazsett-aktivistáról (Forrás: Twitter/#vote100)

Harcos nők a voksolásért

Talán ma már nem annyira ismert, de nem is olyan régen, a XIX. századi Angliában a nőknek a még családon belül is alárendelt szerep jutott. Házasságkötésük előtt, és az azt követően szerzett vagyonukkal nem rendelkezhettek. A közéletben és politikában nem vállalhattak szerepet, mivel szavazati joguk nem volt. Alapfokú, elsősorban háztartási teendőkről szóló tanulmányokat folytathattak. Egyetemre sem járhattak, így doktori, vagy tudományos fokozatot nem szerezhettek.

Emmeline Goulden Pankhurst, a szüfrazsett mozgalomként ismert szervezet alapítója és vezetője egyik legismertebb képviselője, 1858. júliusában született. A mozgalom a választójog szó angol megfelelője a „suffrage” kifejezésről kapta ismert nevét. Emmeline húsz évesen feleségül ment Richard Pankhurst ügyvédhez, aki 24 évvel volt idősebb nála. Az 1898-ban bekövetkezett haláláig mindenben támogatta felesége mozgalmi törekvéseit. Három lányuk született, Christabel, Sylvia és Adela.

Emmeline 1903-ban megalapította a Nők Szociális és Politikai Egyesületét, a (Women’s Social and Political Union – WSPU). Céljuk a nők egyenlő oktatásának biztosítása, a munkavállalási jogaik kiterjesztése, de mindenek előtt a szavazójog biztosítása. Kokárda alakú kitűzőik zöld-fehér-lila színekből állt, így ezek a színek váltak a szüfrazsettek szimbólimává. Ez így önmagában egyszerűen hangzik, de akkoriban koránt sem volt így. A szavazati jog feltétele a saját tulajdon megléte, az állandó lakhely és a nyilvántartásba vétel volt. Így aztán még a férfiak kb. 40%-a sem rendelkezett szavazati joggal, a nők pedig e feltételek mellet sem.

A nagyjából négyezres tagságú WSPU megelégelte, hogy a kormány folyamatosan csak halogatja az ígért választási reformokat. A korabeli újságírók nem voltak hajlandók cikket írni róluk. A lapok nem tettek közzé olvasói leveleket a szüfrazsettekről. Ezért döntöttek úgy, radikálisabb eszközökkel hívják fel magukra a közvéleményt. 1908-ra már rendszeressé váltak az utcai tüntetések. Egy évre rá pedig az erőszakos események száma is hirtelen növekedni kezd. Rendszeresen megzavarták a kormányzó Liberális Párt gyűléseit, a pártirodák ablakait is betörték, a politikusokat tojással, zöldségekkel dobálták. 1911 végétől pedig a gyújtogatások és a bombatámadások is naponta történtek. A The Suffragette, a WSPU saját kiadványa több, mint háromszáz bombamerényletről vagy gyújtogatásról adott hírt az első világháború kezdetéig. Mottójuk: Deeds, not words (Szavak helyett tettek).

Millicent Fawcett volt Pankhurst mellett a legismertebb személyiség, aki küzdött a nők választójogáért. A WSPU-nál nagyobb szervezetnek, a Népszavazati Társaságok Országos Szövetségének ( National Union of Women’s Suffrage Societie – NUWSS) vezetője lett, amely a  fő szüfrazsett szervezet volt Nagy-Britanniában. Emmeline mellett őt tartják a “legnagyobb szüfrazsettnek”. A női választójog elérésének centenáriuma alkalmából szobrot kapott Londonban, a Westminster Apátság előtti szoborparkban. Az alkotás érdekessége, hogy talapzatát körbeveszik az ország különböző részéből származott egykori aktivisták korabeli fényképei. Így a szobor egyben a szüfrazsett mozgalom emlékműve is.

Millicent Fawcett _ hzs
"A bátorság mindenütt bátorságra szólít" Millicent Fawcett szobra Londonban (Fotó: a szerző felvétele)
Millicent Fawcett _fotok_hzs
Szüfrazsett aktivisták fotói Millicent Fawcett szobrának talapzatán (Fotó: a szerző felvétele)

A megoldást az I. világháború kitörése hozta meg

A kormány keményen lépett fel az aktivistákkal szemben. Rendszeresek voltak a letartóztatások, házkutatások. Több aktivistát vádemelés nélkül tartottak őrizetben. A bebörtönzöttek aztán éhségsztrájkkal tiltakoztak. A kormány az engedetlenség megtorlásaként elrendelte a fogvatartottak kényszertáplálását is.

A hatóságok nem is leplezett túlkapásai és a kényszertáplálás szüfrazsettek malmára hajtotta vizet. A sajtó már fényképekkel illusztrált cikkeket hozott, és a filmhíradók is rendszeresen tudósítottak tragédiákról. Ilyen volt Emily Wilding Davison, aki 1913 júniusában az epsomi derbyn V. György király lova elé ugrott, mely aztán végzetes volt számára.

Az áttörést és egyben a szüfrazsett mozgalom végét az I. világháború kitörése jelentette. Pankhurst az országot járta, a nőket a háborús erőfeszítésekre és munkára szólította fel. Az addig folytatott akciókkal felhagytak, és a WSPU is feloszlott.

Száz éve iktatták törvénybe a női választójogot

A brit törvényhozás 1918. február 6-án iktatta törvénybe az Emberi Jogok Képviseletét (Representation of the People Act). A törvény lehetővé tette minden 21 éves férfinek, és a 30. évüket betöltő nőknek a szavazáson való részvételt. A 9 éves korkülönbség magyarázata az volt, hogy a háborús áldozatok miatt a férfilakosság száma jelentősen lecsökkent. Ha a nők is a 21. életévük betöltésével szavazati jogot kaptak volna, számbeli többségben lettek volna a férfiakkal szemben.

Ezt a jogszabályt írta felül a szintén 1918-ban elfogadott Női Képviseleti törvény (Qualification of Women Act). Az általános parlamenti választásokon indulhattak jelöltként, és választhattak a 21. évüket betöltött nők is.

Az új, módosított választójogi törvény alapján

1918. december 14-én, épp 100 éve

tartottak általános választásokat Nagy Britanniában. Nem csak, hogy hölgyek is az urnák elé járulhattak, be is került az első női képviselő a Westminsterbe: Constance Markievicz grófnő, a Sinn Fein színeiben. Tekintettel azonban párta tartózkodó politikájára, nem foglalta el a helyét a képviselői padsorban. Ő volt viszont a világon az első női miniszter: 1919-1922 között munkaügyi miniszter volt a londoni kormányban.

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó