Prokontra.hu
Hírek és információk

Szkárosi Endre: a politika csak kárt tud okozni az irodalomnak

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Szkárosi Endre költő, irodalomtörténész, egyetemi docens, a Szépírók Társaságának az elnöke. Az alkotóval a Magyar Narancs készített interjút.

Szkárosi kiemelte, nagyon sok hasonlóságot mutat a jelenlegi rendszer azzal, amelyben felnőtt, úgyhogy isten csapásának tartja, főleg a fiatalok számára, nem maga miatt:

“Én kibírom. De rosszul élem meg, hogy a fiataloknak el kell magyarázni: ugyanez volt a Kádár-rendszerben, és ez ment a húszas években Olaszországban is. A hetvenes, nyolcvanas években, amikor én voltam fiatal, a rendszer ellentmondásokkal és visszalépésekkel ugyan, de mégis egyre szabadabb, nyitottabb lett. Most viszont bezárkózik, azaz épp ellentétes az irány.”

A Petőfi Irodalmi Múzeum körüli botrány kapcsán megfogalmazta, az intézmény nemcsak a kortárs irodalom kiemelkedően fontos helyszíne, hanem olyan kutatásszervező és – támogató intézményi archívum, ahol korszakos irodalmi hagyatékokat őriznek és dolgoznak fel. Ráadásul Budapesten és szerte az országban egy csomó hozzá kapcsolódó intézmény – irodalmi emlékhelyek, kisebb múzeumok – tevékenységét integrálja:

“A PIM-botrány kitörésekor arról vitáztunk, mi ilyenkor a társaságunk dolga. Tegyünk közzé nyilatkozatot? Foglaljunk állást? Csapjunk az asztalra? Ugyanakkor meg: mit érünk el vele? Végül a Szépírók Társasága nevében nyílt levelet írtunk Kásler Miklósnak, amit elnökként én jegyeztem. Ebben felhívtuk a miniszter figyelmét arra, hogy a PIM milyen értéket képvisel, amely ha sérül, az az egész magyar kultúra sérelme. Állást foglaltunk, elsőként. Aztán következett az ELTE Irodalomtudományi Intézetének állásfoglalása. Ez a két nyilatkozat talán hatással lehetett azokra, akikre egy teljesen alkalmatlan személy kinevezése érdekében gyakoroltak nyomást.”

Az 1990-előtti időszakról elmondta, a pártállammal szemben mindenki összeterelődött, afféle népfronttá vált az ellenzék. Ebben fontos szerepe volt Mészöly Miklóséknak is: össze akarták hozni a népi, Illyés–Csoóri-féle ellenzéket az urbánussal, a későbbi szadeszessel, Tamás Gáspár Miklósékkal, Kis Jánosékkal. És sikeresen összehozták. A Duna Körnél mind együtt léptek fel:

“Azért alakulhatott így, mert egyrészt volt egy viszonylag erős reformszál az MSZMP-n belül, másrészt rengeteg hülyeséget csináltak akkoriban, lásd például a Duna elterelését, vagy éppen azt, hogy nem voltak képesek kezelni az erdélyi magyarság brutálisan romló helyzetét. Ceaușescu volt hatalmon, falvakat árasztottak el, hogy víz alá kerüljenek a magyar templomok. Nagyon súlyos helyzet volt ez. Direkt módon nem erről szólt a Támad a szél, de hogy egy szabad lemez megszülethetett, annak ez volt a háttere. ” /……… / ” Az egy másik kérdés, hogy mostanában elég gyakran érzem, megint aktuálisak a nyolcvanas években született alkotásaim. Erről sajnos a történelem tehet.”

A költő beszélt arról is, milyen a kapcsolata L. Simon Lászlóval. Elmondta, húszéves kora óta ismeri, nem tud rá haragudni, meg tudja ítélni az irodalmi munkásságát a politikai szerepvállalásától függetlenül. Neki, illetve Sőrés Zsoltnak és Kovács Zsoltnak fontos szerepük volt a párizsi Magyar Műhely hazatelepítésében. L. Simon alapozta meg az itthoni működését, sokáig ő vitte vállán a folyóiratot:

“Aztán operatíve egyre inkább elhagyta, párhuzamosan a politikai szerepvállalásával. Kiállításmegnyitókon néha találkozunk. Intellektuálisan most is jó kapacitású embernek tartom: jó ízlése van, és bár az orbáni hatalmi struktúrában mindenkinek meg van kötve a keze, de amíg ő kulturális pozícióban volt, addig pozitívan működött, jó irányba vitte a dolgokat. Bizonyos körök érdeksérelmeket rónak fel neki, és ebben igazuk lehet. Ami komolyabb probléma, az a gazdasági térfoglalása. Úgy képzelem, ha valaki bekerül a Fidesz érdekközösségébe, nem maradhat le a vagyonszerzésben, mert akkor kis hülyének nézik. Most már pályán kívül van.”

Megfogalmazta, azt gondolja, nincs két oldal. Van egy hatalmi oldal, és vannak azok, akik ahhoz csapódnak: érdekből, butaságból, kényelmi okokból. Teljesen mindegy, hogy az a hatalom minek, milyen színűnek nevezi magát. Az irodalmi szakmának az a feladata, érzékenyen figyelje a közügyeket és a politikai folyamatokat, hogy a meglévő hadállásokat megtartsa és átépítse, illetve, szemben a hatalmi térfoglalással, szakmai munkával foglaljon teret:

“Konzervatív oldalon is visszatetsző az értelmiség egy része számára a totalitárius berendezkedés, még ha sokan közülük úgy fordulnak szembe a hatalommal, hogy retorikában nem igazán képesek meghaladni a két tábor elvét. Mindezen szervezetek között szükség van egyfajta közös hang megteremtésére, egy minimumegységre, a legkisebb közös többszörös megtalálására, egy szolid irodalmi bázisra. Mert az irodalom bázisát, értékeit, kánonját mi, a szakma és az idő dönti el. Nem a politika. A politika csak kárt tud okozni az irodalomnak.”

/A teljes interjú a Magyar Narancs oldalán olvasható./

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó