Toportyanféreg jelentese

Erről szól valójában az "ok boomer"

Ha volt is, e név a régmúlt századok homályába merült, mert a farkasnak, mint totemállatnak vallásos tiszteletben részesített állatnak a neve tilalom alá esett, tilos volt nevén nevezni. Egy totemállat szelídebb néven való emlegetése több népnél is megfigyelhető.

A magyar is e vadállatot többféle körülírásos, többnyire leplező szóval nevezi meg.

Az állat legszembeötlőbb külső tulajdonsága a hosszú, lompos farok. Természetes volt tehát körülírással csak mint farkas állatról beszélni róla.

E jelzős szerkezetből vonódott aztán el a ma általánosan használt állatnév, a farkas.

A farkas szónak egykorú szinonimája az ordas, mely névvel főleg irodalmi olvasmányainkban találkozunk. A körülírásos elnevezés ez esetben tehát nem a vadállat alakjára, hanem színére vonatkozott. Az ordas szóval mint színnévvel a XX.

Az ordas szó alapja toportyanféreg jelentese ótörök or állatszínnév. Ez ugyanis a csikasz szó elsődleges jelentése.

Később a csikasz ordas jelzős kapcsolatból, ráértéssel, maga a csikasz is jelölhette a farkast. Fába szorult közönséges férget még senki sem hallott ordítani. A szólásban szereplő fa ugyanis nem jelenthet mást, mint valami farkasfogó készséget, tőrt, csapdát, egyfajta kaptányt — hogy a mezőségiek ótörök eredetű tájszavával éljek. A farkas szóhoz hasonló alakulás a moldvai csángómagyar nyelvjárásban az ősi magyar nyúl szót helyettesítő füles, fülyesz.