Prokontra.hu
Hírek és információk

Tóth András: az egykulcsos adóval a gazdagok jártak jól

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Nem a rabszolgatörvény szolgáltatja ki hosszú távon a munkavállalókat, hanem a rosszul működő munkaügyi jogérvényesítés és az igazságtalan adópolitika. Erről is szó Tóth Andrással, az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársával, a Magyar Narancs által készített interjúban.

A politológus hangsúlyozta, mindannyiunk és a társadalom érdeke is, hogy ne dolgoztassák agyon magas túlóraszámmal a dolgozókat, mert abból sok baj van: az emberek nem töltenek elég időt otthon, nem pihenik ki magukat, nincs idejük gyereket nevelni, megbetegednek, lerokkannak. Így drágul az egészségügyi ellátásuk és romlik az ország „emberi erőforrás ereje:

“Alapvető társadalmi, és ebből kifolyólag állami érdek, hogy a lakosság általános állapota jó legyen. Az 1830-as évekbeli angliai gyári törvények voltak az elsők, amelyek ezen okokból beavatkoztak a piacgazdaság működésébe: megtiltották a gyerekmunkát és 10 órában korlátozták a munkanapot.”/ …./ “…..munkavállalók érdeke a tartós munkaerőhiány. A munkavállalónak a legrosszabb a magas munkanélküliség: ha tízen állnak a kapu előtt, akkor a főnök könnyen mondja azt, hogy vagy bent maradsz dolgozni, vagy vissza se gyere. Ez nem alkupozíció, mert mindenki könnyen lecserélhető. Ha viszont minden sarkon embert keresnek a legkülönbözőbb munkákra, akkor a munkavállaló bármikor beinthet a munkaadójának.”

Kitért arra, a rugalmas szabályozás, a kevesebb bürokratikus akadály fontos lehet a vállalatoknak, és ez teremthet munkahelyeket, mert jobban megéri a munkaadónak idejönni, vállalkozni. A több munkahely pedig jó a munkavállalónak is. Rövid távon viszont sokan rosszul járnak, ez biztos: például azok, akik olyan régióban élnek, ahol magas a munkanélküliség vagy alacsony a képzettségük, és a munkájukat még sokan el tudják végezni:

“Olyan falut is el tudok képzelni, ahol a legnagyobb munkaadó maga a polgármester. Az itt élők kiszolgáltatottsága tovább nő, hiszen a főnök annyit mond, hogy önkéntesen maradj bent, a munkavállalónak pedig nincs szava, maximum elköltözhet. Budapesten, Győrben, a leginkább munkaerőhiányos területeken a hatás egész más: ott a munkaadó jobban meggondolja, kiszabja-e a túlórát, és hogyan fizeti meg. Tehát vannak, akik rosszabbul járnak ezzel a törvénnyel – de hosszú távon nem ellentétes a munkavállalók érdekeivel”

Hangsúlyozta,nyugati minták alapján, vállalaton belüli érdekegyeztető, probléma-megoldó, panaszkezelő eljárásrend kellene, akár közvetítők és döntőbírók bevonásával. Ez sokat segítene ezen a kiszolgáltatottságon, és az államnak is érdeke a saját törvényeinek a betartatása:

“Egyébként nem biztos, hogy a törvény mögött azok az okok állnak, amiről a kormány beszél, tehát például az autógyártók lobbija. A túlmunka nem a versenyszféra jellemző problémája, hanem az állami szektoré. Ott már eddig is nagyon magas volt a túlóraarány, és évek óta meredeken megy fölfelé. Az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének egyik vezetője nemrég elmondta egy interjúban: náluk már van olyan szabályozás, ami 416 órás önkéntes túlmunkát is engedélyezett. Tehát az egészségügyben alkalmazott megoldást az állam most csak beépítette a munka törvénykönyvébe.” /……/ “Mindenesetre el tudom képzelni, hogy nemcsak nagyvállalatok, hanem a közszféra szereplői kérték ezt a kormánytól. Sok közszolgát bocsátottak el a közelmúltban, de a munka nem lett kevesebb.”

Elmondta, eddig féléves keret volt érvényben a túlórabérek elszámolására, de ez a kollektív szerződéssel kitolható egy évre. Most három év lenne, de ez ellentétes egy európai uniós irányelvvel, ami az elszámolást 12 hónapban maximálja:

“A hároméves keret a túlmunka elszámolására biztosan nem érvényesíthető. Ha mégis megteszik, akkor a bíróságon nyerni fog az, aki emiatt perel.” /…/ “Az biztos, hogy a kormány figyelembe vehette volna a szakszervezetek álláspontját, még ha a szakszervezetek nem voltak is teljesen egységesek a kérdésben. A munkáltatói szervezetek közül még a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara is azt mondta, hogy erre a törvényre szerintük nincs szükség.”

A szakértő úgy véli, a kormánynak úgy látszik, nemcsak a családi élet fontos, hanem a gazdaság is. És persze amiatt is kockázatos lépés ez, mert növelheti a munkavállalók kivándorlását. A kormány egy egészen más eszközzel tehetne valódi lépése¬ket is a munkavállalók kiszolgáltatottságának csökkentésére úgy, hogy azzal nem venne el a munkaadóktól sem. Az elmúlt két évben végre emelkedtek a bérek, aminek sokan örülnek, és igazuk is van. Ugyanakkor a bérrobbanás veszélyezteti a versenyképességet, mert a vállalatok nem mindig képesek kitermelni ezeket a béreket:

“Mit lehet tenni? A kormány csökkenthetne adót. A 2018-as választási kampányban éppen ez volt az egyik elhintett ígéret: hogy az általános személyi jövedelemadó egy számjegyű lesz. Ezt gyorsan elengedték a választások után. Az egykulcsos adó csökkentése úgy növelné a munkavállaló bérét, hogy a munkáltatónak nem nő a költségterhe. A túlóra-szabályozás gyengítése kétséges, kétélű eszköz, sokan jól járhatnak vele hosszú távon, de nem kevesen járnak nagyon rosszul, remélhetőleg csak rövid távon: a közalkalmazottak, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók – ez több százezer alkalmazott. Az egykulcsos szja a magasabb keresetűeknek jelentős adócsökkentés volt, de a többieknek, a fizikai munká¬sok, alacsony képzettségűek nagy részének adóemelést hozott. Itt lenne az ideje, hogy csökkentse az állam az ő terheiket is, ráadásul jelentős részben ők azok, akik elhagyják az országot.”

Magyar Narancs

Hívja meg a szerzőt egy kávéra

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó