Prokontra.hu
Hírek és információk

Zacher Gábor: az orvosbárók havi sokmilliós hálapénzt vágnak zsebbe

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről

Zacher Gábor főorvos, toxikológus, címzetes egyetemi docens. Legutoljára akkor írt róla igen hosszasan a magyar sajtó, amikor 2018. augusztus végén ott hagyta a Honvéd Kórház sürgősségi osztályát. Több hónap után az orvos ismét a nyilvánosság elé állt, a Magyar Hangnak adott igen terjedelmes interjút.

Az általa mondottakból megtudtuk, hogy jelenleg egy orvosi ügyeleteket és betegszállítást biztosító cégnél orvos igazgató. Folytatja az egyetemi oktatást is, klinikai toxikológiát tanít ötödéves gyógyszerészhallgatóknak. Mindezek mellett egészségügyi orvos szakértőként is tevékenykedik. Tavaly december elsejével pedig visszatért az Országos Mentőszolgálat kötelékébe, mentőzik havi kétszer 24 órában. Elmondta azt is, hogy még októberben kérte felvételét a honvéd sürgősségi osztályára, részállásba. Választ, elmondása szerint nem kapott.

Szemlénkben az interjú azon részeit emeljük ki, amelyben a magyar egészségügy jelenlegi helyzetéről fogalmaz meg, igencsak kritikus véleményt a riportalany.

Zacher szerint számos olyan szakterület van az egészségügyben, ahol nincs hálapénz. Ilyen a sürgősségi, az intenzív osztály vagy éppen a toxikológia. Ezek már most is csak a dolgozók elszántsága miatt működnek:

“Nem a pár tízezres borítékok vagy ajándékok konzerválják a rendszert, hanem a százezres, milliós nagyságrendű hálapénzek, amelyek a hierarchia csúcsán jelennek meg. Akik nagyban játszanak, legfeljebb az orvostársadalom néhány százalékát jelentik. A gond az, hogy mindezt nem lehet fizetésemelésekkel visszaszorítani, hiszen aki sokmilliós hálapénzeket vág zsebbe havonta, annak teljesen mindegy, hányszorosára emelik a fizetését. Ezt maximálisan támogatja az az örökölt, piramisszerű hierarchia, amelynek a tetején egy alfahím vagy egy alfanőstény áll, aki az adott szakterületet uralja.”

Zacher úgy gondolja, hogy a hálapénz az, ami talán a legtöbbet árt az egészségügyben. Az orvosok egy része elvárja, de ami legalább ekkora baj, hogy a beteg is kötelességének érzi, hogy adjon:

“Mert ezáltal látja biztosítottnak az ellátását. Sokkal korrektebb ennél a magánegészségügy rendszere. Hiszen ott transzparens módon, számla ellenében veszem meg az orvos szaktudását, az intézményi ellátást és mindent, amire szükségem van a felépülésemhez.”

A sürgősségi ellátásnál január elejétől bevezetett rendszert jó kezdeményezésnek tartja, amely azonban nem új, hiszen már jó ideje létezik, “csak” mostantól kötelező lett. Kitért azonban arra is, miért nem vezették be eddig önként az intézmények az ellátásnak ezt a formáját:

“Sok helyen nincs erre ember. Ehhez ugyanis magas szinten képzett, nagy rutinnal rendelkező nővérek kellenek, akik sokszor szinte ránézésre, a beteg színe alapján meg tudják állapítani, ha súlyos a baj. Ilyen nővérből pedig egyrészt kevés van, másrészt aki rendelkezésre áll, azt sem rángatták el a betegágy mellől, hogy irány a pult, triázsolni.”

Szóba kerültek szenvedélybetegségek is. A főorvos szerint olyan celebről–színészről, sportolóról, vagy bárkiről–nem tudunk, aki, mondjuk, az alkoholizmusát, vagy drogfüggőségét, gyógyszerfüggőségét vállalná fel azzal, hogy a nyilvánosság előtt próbál leszokni:

“Pedig nyolcszázezer alkoholista országában erre is nagy szükség lenne. Ez a szerencsétlen Curtis nevű csávó az egyetlen, aki vállalja, és ezért minden tiszteletet megérdemel. Ugyanez a helyzet a cigarettával is. Az biztos, hogy a cigisdobozra rakott képekkel senkit sem tántorítanak el.”

A drogfüggőségről elmondta, több mint négyszázféle anyag van a piacon, amelyet pár száz forintért be lehet szerezni pillanatok alatt:

“Mindez a szegénységi drogfogyasztást erősíti, különösen a fiataloknál, mert az idősebbek maradnak a jól bevált piánál. A bezárkózás saját pszichoszociális gettónkba tudatmódosítók használata mellett is óriási méreteket ölt. A 800 ezer alkoholistával a világranglista nyolcadik helyén vagyunk, és körülbelül kilencvenezren vannak, akik nyugtatókon élnek. Ehhez képes elenyésző a körülbelül húszezer drogfüggő. Tehát a lakosság tíz százaléka tudatmódosítókkal kezeli a hétköznapi stresszt: ha hülye a főnöke, ha nem jövök ki a férjemmel, feleségemmel, ha zűrjei vannak a gyereknek az iskolában, vagy néhány üveg sörrel lazítjuk le magunkat, vagy bevesszük az orvos által felírt vagy a neten rendelt leszaromtablettát, és legalább alszunk egy jót.”

Megdöbbentő, amit a fiatalok függőségéről mond. Állítása szerint 18 éves korig negyven százalékuk kipróbál valamilyen szert, ami a nemzetközi összehasonlításban még nem nagy szám:

“A 15-16 éves magyar fiatalok azonban leisszák az európai mezőnyt. Egyértelmű, hogy az alkohol az első számú tudatmódosító szer, amely évente harmincezer áldozatot követel.”

/A teljes interjú a Magyar Hang 2019/3 számban olvasható el./

Akár ez is tetszhet

Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. A Google sütikkel elemzi a honlap forgalmát, és szabja személyre a hirdetéseket. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elfogadom Több infó